Ritmus és hang

Aki a multiinstrumentalista muzsikussal Szokolay Dongó Balázzsal találkozik, az hamarosan szembesül egy jelentős helységnévvel: Tótkomlós. A békési kisváros a szülőhelye, édesapja a település megbecsült polgára, néprajzi gyűjtője volt, akinek faragásai, népi bútorai egy emlékszobában találhatóak, de talán megérdemelnének egy komolyabb gyűjteményes elhelyezést is. Egyenlőre Balázs, aki eredetileg rajz szakos tanár vigyáz rájuk. Ahogyan vigyáz a hagyományos népi fúvóstechnikára is. Akkor is ezt teszi, ha szaxofonozik vagy más, nem kifejezett népi hangszeren játszik.

Szokolay Dongó Balázs nevével gyakran találkozhatunk koncert meghívókon, de a legkülönfélébb eseményeken a legkülönfélébb előadókkal társulva is – ha a zene úgy kívánja. Rendkívüli alkalmazkodóképessége nemcsak zenélési stílusára, de egész emberségére igaz.

Rengeteg lemezen működik közre, mindről beszélni lehetetlen. Az utóbbi időben egyre több olyan alkotásban vesz részt, amely a két nagy 20. szd-i zseni munkásságával kapcsolatos. Kodály és Bartók nemcsak példaképe, de gyakran ihletadója is, azaz szívesen merít alkotásaikból, gyűjtéseikből. A Privát népzene című CD-n pedig egyenesen az ő műveikből is játszik – jól tudva, hogy azt a szerzők eredetileg nem neki, hagyományos előadónak, a parasztzenészek utódjának, hanem klasszikus zenén nevelkedett művészeknek szánták előadásra. Bartók 1906-ban, első közösen megjelentetett népdalfeldolgozás gyűjteményük előszavában megírta, hogy a népdalra kell a ruha, ha már a mezőről behozzuk a városba, nem áll meg önmagában, furcsa számára a színpad sűrű vagy ritka levegője.

Zongorával szólalnak meg ezek a dalok itt a lemezen is, Termes Rita jóvoltából. Ám a dallamok előadása magában hordozza mindazt, amit az elmúlt 50 év kitermelt magából: a rengeteg új gyűjtés hozta újabb játéktechnikát, a népzene értelmezésében létrejött változásokat, a hangszerek kristályosodását és a mi hozzáállásunkat mindehhez. És így mintha új életre kelnének ezek a feldolgozások, vagy legalábbis új értelmet nyernek nemcsak az említett művészi – tudományos előrelépések miatt, hanem Dongó személyes törődésétől is, aki minden hangját jól átgondolja, tudja a történetüket, és csak ezután fújja őket világgá. Jellegzetes dünnyögő technikát alkalmaz, egyfajta morgással kíséri a dallamot, ám a másoknál csak zörejként jelentkező alsó hang nála valós értelmű, értékes hang. Furulya, duda, tárogató szólal meg most Dongó kezében. A feldolgozások nagy része saját, más része Bolya Mátyás munkája. Kodályhoz és Bartókhoz pedig a legtermészetesebb módon nyúl.

 A tótkomlósi tótok zenei ízlése jelentkezik a Szlovák fantáziában, amely Bartók művének átgondolása.  Szokolay énekesekkel is szívesen dolgozik együtt, itt Palya Beával, akinek szabad, minden kötöttségtől mentes előadói attitüdje példa mindenki előtt, így most is remekül illeszkedik a fúvóshangszerekhez.

A lemez címe elgondolkodtató: tényleg privát a népzene? Hiszen a népdal egy közösség szüleménye, amely hosszas próbákon, szűrőkön kénytelen átmenni az idők folyamán, és etekintetben kegyetlen és könyörtelen bírák minősítik, egy-egy egész falu népe. A próbálkozásoknak csak a legjava marad meg. Itt ez a zene azonban magánüggyé válik, hiszen olyan feldolgozások és előadói érdekességek kerülnek elő, amelyek a paraszti hagyománytól idegenek, vagyis ott, abban az időben még nem voltak meg.

 Aki nem ismeri ezeket a zenéket, hallgassa meg őket. Dongó minden élettörténése benne van a hangokban, amelyeket hangszereiből csihol. Nekünk szól, minket szólít meg. Az előadásmód más mint száz éve volt, de a lényeg, a dolog magva a régi. Kodály mondása itt is igaz: Csak az a zene szólhat a néphez, amely a nép saját ősi zenei hagyományaiból nőtt ki.