A váltás 

1990. Leningrádban pörögtem a „Grazhdanszkaja Oborona” (Polgári Védelem) basszusgitárosával, Kuzya Uo-val. Miközben másoltam rá a legendás zenekar felvételeit minden fellelhető kazettámra, próbáltam megtudni Kuzyától minél többet róluk. Csakhogy ő maga sem tudta, mi van. „Azt sem tudom, van-e zenekar. Egor azt mondta, hogy vége és elment a tajgába.”

Vágás. Wikipedia:

A legdurvább poklokat megjárt szovjet art-punk zenekar vezére, Egor Letov 1990-ben feloszlatja magát és elmegy az Ural Hegységbe „misztikus jelenségeket kutatni”. Az expedíció után egy hónapig lázas, nem tud aludni. Egyik nap, miközben egy nyírfaerdőben sétál, nem messze a temetőtől, ahol az anyja sírja is található, megírja ezt a dalt:

Az alapja egy orosz népi varázsige: „Jár a halott az erdőben, keres magánál halottabbat”. 

1991. A leghíresebb orosz alternatív rockzenekar, „Akvarium” frontembere felhagy a nyugati zenei karrier építésével. Miután a szovjet undergroundból egyből az angol popvilág krémjébe került, az Eurythmics tagjaival készített lemezeket és turnézott, hazaköltözik, szakállat növeszt, feloszlatja sikere csúcsán levő zenekarát és „Orosz album” című lemezt ad ki, amelyet a népzene és az ortodox hit ihletett.

1991. A fiatal Ноль (Nulla) zenekar „Dal a viszonzatlan hazaszeretetről” lemezével Oroszország kedvence lesz. Undergroundból jönnek, szövegeik súlyosak és filozofikusak, de az őket kísérő zene nem a korhoz illő alternatív rock, hanem valami, amit ma világzenének hívunk.

Az óhitűek 

 2008-ban utaztam az Altaj hegység eldugott zugába egy fesztiválra. Öt óra repülőút Moszkvából Novoszibirszkba, onnan sok óra buszozás Barnaulig, onnan külön járat Gornoaltayszkba. A másfél napos út utolsó szakaszát dzsippel tettük meg földúton, civilizációtól távol eső helyeken. Egyszer csak a semmi közepén láttam ezt a házat.

Megálltunk és bekukucskáltunk az ablakon. Belül egy néprajzi múzeumba illő kép és egy lélek se. „Sztaroverek (óhitűek) éltek itt, - mondta a sofőr, - de már meghalt mind”. „Mit kerestek itt emberek, miből éltek?” – kérdeztem döbbenten. „Menekültek. A cári időkben is üldözték őket, a szovjet időkben is. Sokan jöttek errefelé, még ma is vannak páran”.

Az elszigetelten élő, hitüket és tisztaságukat védő óhitűekről sok történet szól, a leghíresebbről az Index is beszámolt. 

És milyen a zenéjük? Hát ilyen:

A legtisztább ének ez, amit valaha hallottam, elbűvöl és elringat. A transzcendentális szövegeik régi világba repítenek, ahol a hit nem a morálról és templomba járásról szólt, hanem a szellemi világgal való közvetlen kapcsolatról. Ezeket a dalokat „szellemi verseknek” hívják, többnyire egyszerű emberek írták és énekelték őket. Hála a Sketis kiadónak, ez a még élő, de nagyon izolált tradíció szélesebb nyilvánosságra került. Érdemes belehallgatni a többi kiadványukba is. 

A szibériaiak 

Nem sok kiadó foglalkozik nép- és világzenével ma Oroszországban. 

„Nincs is olyan szó oroszul, hogy világzene" – mondja Daryana Antipova,  a Russian World Music Awards társalapítója és a Transglobal World Music Charts tagja. – Van néhány fesztivál: Mir Sibiri, Folk Summer Fest , VotEtno, Kamwa, ahol idén a magyar Meszecsinka is fellép, Belyi Shum. 

Daryana a szibériai Krasznoyarszban született. Néprajzot tanult, megszállottan tanulmányozta a régi orosz népi kultúrát. Még egyetemistaként barátaival zenekart alapított, amellyel az ősi orosz tradíciókat elevenítik fel. “Látó fa” nevet adtak neki, és megkérdezték néprajz tanárukat, van-e ennek megfelelője óorosz nyelven. “Vedan Kolod” – szólt a válasz, így ez lett a zenekar neve. Évekkel később kiderült, hogy ezek a szavak semmit nem jelentenek. Nemcsak a szeretett néprajz tanárukban kellett csalódniuk a fiatal népzenészeknek. Az ortodox népzenei rajongók és szakértők kiközösítették őket köreikből, rendezvényeikről, mivel a zenekar nem mindenben követte a kánont – például dobokat használt, ami nem tipikus az orosz népzenében. Pedig Szibéria ősnépei fő hangszere a dob. Így a Vedan Kolod önszántán kívül népzeneiből világzenei zenekar lett. Már tíz éve járják Oroszországot és Európában is ismertek már. Magyarországon is felléptek.

Tatyana Naryskina, a Vedan Kolod szólistája, az „Orosz népi hangszerek” c. könyv szerzője, mesél a szibériai orosz népzenéről.

„Az európai országrész északi népzenéjéhez hasonlít, de annál szabadabb és sokszor mások a szövegek témái. Mivel Szibéria Oroszország börtöne volt, sok a börtönlíra és a „kegyetlen románc”. Ezeket a népdalokat nem népszerűsítették sem a szocialista időkben, sem most, mert az államnak vidám, pozitív népzenére van szüksége."

Itt és itt hallhatunk élő orosz népzenét Szibériából.

„Mi, szibériaiak komorak vagyunk – folytatja Tatyana. - Pontosabban a mesterséges mosolyt nem szeretjük. Nem puszilkodunk, mint a moszkvaiak, de ha a házunkba lépsz, családtagként fogadunk, itatunk, etetünk, szállást adunk.

Húsz éve feszült a volt a viszony a helyi népekkel, de mára jobb lett. A zenészek mindig is jóban voltak egymással.

A sámáni tradíció még él Tuván, Hakassziában, Altajon, de ezt inkább neosámánizmusnak nevezhetnénk. Egy hakassziai történész állítása szerint a sámánok működése a nemzetséghez/családhoz kötődött. A sámán az ősökkel és a törzs védő szellemeivel teremtett kapcsolatot. A törzsi kultúra megszűnésével ezek a szálak is eltűnnek. Ma Burjátföldön és Tuvában vannak gyógyító sámán központok, ahol okleveles sámánok dolgoznak.

Az eredeti népzene, mint minden civilizált országban, eltűnőben van Oroszországban is. Élnek még nagymamák, akik ünnepkor éneklik a gyermekkorukban tanult dalokat, de egyre kevesebben vannak. Vicces, hogy a szibériai népi énekkarok többnyire az európai Oroszország népdalait éneklik - a nyugati országrészben fejlettebb a néprajz és több dalt gyűjtöttek.

Az állam eltorzította a népi kultúrát. Nem csoda, hogy az emberek többsége maradinak és cikinek találja, miután rendezvényeken többnyire egyforma népviseletbe öltözött, kirúzsozott néniket látni.” 

Best of 

Daryana szerint Oroszországban erős a népzene, de gyengén áll a felkutatása, alig van szakmai folyóirat, blogokról és magazinokról nem is beszélve. Az állam nem támogatja ezt a területet.  Néhány zenekar óriási erőfeszítések árán kijut külföldre.

Köztük van az Otava Yo, akikkel 10 éve minden Womexen találkozom.

Klipjeikben humoros megközelítésben láthatjuk az orosz valóságot.

A Magyarországon is járt IvaNova az alternatív rock felől közelít a világzenéhez. Íme a "TSZ-es álma":

Szergey Sztarosztin az orosz folk vezéralakja. Számos crossover és nemzetközi projektben is részt vesz, de mindenhol a tiszta népzenét hozza magával.

Inna Zhelannaya az orosz világzene megkerülhetetlen alakja. Ő is a rockban kezdte, aztán váltott, akkortájt, amikor a történetünk elején bemutatott művészek is a népzene felé fordultak. A Farlanders nevű, 1994-ben alapított világzenei formációja vezető kiadók válogatásaira került, turnézott Európában és Amerikában és még az atlantai Olimpia megnyitóján is játszott. Olyanokkal dolgozott együtt, mint Mari Boine és Trey Gunn (King Crimson). Az elmúlt 25 évben Inna nem tesz mást, mint orosz népdalokat énekel. Viszont olyan zenészeket gyűjt maga köré és ebből kifolyólag olyan ruhát ad a népdalokra, hogy a hallgató hol pszichedelikus rockot kap, hol progresszívet, hol világzenét, hol avantgárdot. Itt egy, elég ijesztő altató dal:

Ha már műfaji kereszteződésekről beszélünk, megemlítem egyik kedvenc orosz zenekaromat, Atlantidát. Oroszország legtávolabbi csücskéről, Csukotkáról származó énekesnőjük a népi ének megközelítését hozza az elektronikus tánczenébe.

*    *    *

Folytathatnánk még, de ha könyvet írnánk cikk helyet, akkor sem tudnánk teljes képet adni a tárgyról. Ha sikerült felkelteni az érdeklődést és az Olvasó tovább kutat az Oroszországnál is tágasabb Interneten az ízlésének megfelelő irányba, teljesítettük feladatunkat.

A cikk második részében Oroszország nem orosz nép- és világzenéjét mutatjuk be, ami itt érhető el.


Nyitókép: Vasnetzov - Gusli játékosok

Köszönet: Daryana Antipova, Tatyana Naryskina



Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!