Ritmus és hang

be local think global

Vissza a jövőbe
Varsó retúr #11

polmuz_fot_agata_o_arowska.jpg

A lengyel POLMUZ zenekar esete jól példázza, mi történik akkor, ha egy rég elfeledett zenei anyag értő kezekbe kerül. Néhány fonográf felvétel egy bolhapiacról, egy analóg szovjet szintetizátor, hozzáadva egy csupán látszólag hagyományos jazz trióhoz, és kész is a többgenerációs, mégis kortalan kísérleti zene. Michał Fetlert kérdeztük.

A zenekar története egy bolhapiacon kezdődött, ahol rábukkantatok a fonográf felvételekre. Mesélj erről a véletlen találkozásról! Mit lehet tudni a felvételekről? Hogyan jött az ötlet, hogy felhasználjátok őket egy új zenei projekthez? Volt ezelőtt bármiféle kötődésetek a népzenéhez?

A lemezekkel kezdődött minden. A felvételekre egy poznańi gyűjtő, a fonográf-felvételek lelkes kutatója, Jacek Bochiński talált rá. Nem sokkal ezután a poznani Zamek Kulturális Központ kiírt egy pályázatot egy art residency programban való részvételre. Ennek apropóján találtam ki a Polmuz projektet, amelynek a lényege ezen felvételek egyfajta kortárs értelmezése volt. A technika (fonográf technika) arra enged következtetni, hogy a felvételek valamikor legkésőbb az 1920-as években készültek. Az anyag Nagy-Lengyelország déli részéről származik, és feltehetően Németországban élő lengyel gazdasági bevándorlók kedvéért rögzítették. Körülbelül 14-16 hasonló felvételünk van. Ezek közül először azokat válogattuk ki, amelyekből legkönnyebben írtunk új számokat. Készítettünk néhány további vázlatot is a Polmuz zenekarral, de ezt az anyagot későbbi lehetőségekre, további albumokhoz tartogatjuk.

Mi történt ezután? Hogy alakult ki a projekt és a zenekar?

Egy olyan zenészegyéniségekből álló felállás volt a cél, ahol a tagok egy nagyon eredeti zenei nyelv megteremtésére képesek együtt. A kezdeti felvetés szerint az eredeti dallamokból egy stílushű, némileg frissített reprodukciót csináltunk volna. Hamar kiderült azonban, hogy a kísérleteink arra, hogy az adatközlők által játszott zene eredeti gondolkodásmódját követve, a dallamokat kortárs módon, mai hangszereken adjuk elő, nem érte el a várt hatást. Így aztán úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk a bőrébe bújni ezeknek a zenészeknek. Ők, ahogy mi is, minden nap találkoztak egymással, és az akkoriban elképzelhető legmodernebb zenét játszották: olyan zenét, ami gyakran improvizáció eredménye volt. Így most úgy teszünk, mintha a huszadik század elején született zenészek volnánk, mintha visszamentünk volna az időben – csak éppen újabb hangszereken játszunk, és az improvizációs technikáink fejlődtek egy kicsit.

Említetted, hogy egy három hónapos art residency ösztöndíjat nyertetek a projekt kidolgozására. Mesélj erről a lehetőségről! Bizonyára inspiráló egy ilyen összművészeti környezet.

Az art residency program egyre népszerűbb formája az együttműködésnek művészek és kulturális intézmények között. A poznań-i Zamek Kulturális Központ talán az első ilyen projekt volt Lengyelországban. Több művészeti ág képviselőinek ad helyet. A Polmuz projekt esetében az is fontos szerepet játszott, hogy a Zamek Kulturális Központ szervezi az Ethno Port fesztivált, ami jelentős eseménynek számít a világzenei műfajban. A residency ideje alatt hetente tartottunk nyilvános próbákat, így a közönség folyamatában követhette a repertoár alakulását.

2018-ban neveztetek a Nowa Tradycja Fesztiválra, ahol első díjat nyertetek. Milyenek voltak az első reakciók erre a zenei koncepcióra? Hogy látod, a folk / etno közeg mennyire nyitott egy ilyen erősen kísérleti koncepcióra, mint a tiétek?

Az a kezdetektől érezhető volt, hogy a Nowa Tradycja Fesztiválon a Polmuz zenekar valami új, mindaddig szokatlan jelenség. Az volt a benyomásunk, hogy a fesztivál szervezője – a Lengyel Rádió Népzenei Osztálya – már várt valami új narratívára az úgynevezett tradicionális zene területén. A zenekarunk filozófiája magába foglalja, hogy a folklórnak nem feltétlenül kell egy tisztán történelmi jelenségnek lennie, azaz csupán imitálnia és stílushűen újrajátszania a népdalokat. Száz évvel ezelőtt a zenészek nem nevezték tradicionálisnak a zenét, amit játszottak. A fonográf, a rádió fejlődése és a 20. századi történelem viharos változásai megzavarták az amatőr zene fejlődési rendjét. A zene, ami manapság körülvesz minket, véleményem szerint 80 százalékban az afro-amerikai folklórból vagy blues-ból ered. Ez a műfaj évtizedeken keresztül fejlődött, majd létrejött belőle a jazz, a rock roll és minden, ami ezen műfajok származéka. Ebben nincs semmi új. A Polmuz megpróbál választ adni arra a kérdésre, hogy hogyan szólna a hagyományos lengyel zene, ha nem vált volna muzeálissá, hanem folytonosan fejlődött volna.

A Nowa Tradycja óta megjelent egy lemezetek, ami valójában kettő. A zenei anyag gyakorlatilag azonos. Mi volt a célja ennek a “kettő az egyben”elgondolásnak?

Ennél is több változat született, de minden számból legalább két olyan felvétel készült, amellyel elégedettek voltunk. Az ötlet, hogy két lemezt adjunk ki, alapvetően a semmiből jött. Egyik nap, csak a kísérlet kedvéért eszembe jutott próba közben, aztán idővel több dolog is megerősítette az ötletet (mint kiderült, eléggé beletaláltunk!). Egyrészt az improvizált, élő zene jellegét próbáltuk ezzel hangsúlyozni – az improvizációs zenekarok lemezeiken egyedi előadásokat rögzítenek, míg a koncertjeik merőben különbözőek lehetnek. Másrészt arra gondoltunk, hogy kár lenne egy érdekes előadást elvetni egy másik kedvéért, különösen, mivel valószínűleg senki nem adott még ki ugyanazon repertoárral két albumot. Végül pedig arra a helyzetre is megoldást jelent, amikor az album megjelenéséig az ember gondosan ügyel rá, hogy ne szivárogjon ki egyetlen felvétel se, főleg ne a végleges változat; vagy egyszerűen, amikor a szerző eldönti, hogy közzéteszi a legfrissebb kompozícióját, de aztán utólag úgy érzi, talán mégis egy másik verziót kellett volna választania…

Immár két év koncerttapasztalattal a zenekar háta mögött hogy látod, ki a közönségetek Lengyelországban? Milyen volt a fogadtatás külföldön – tekintve, hogy a zenétek „szó szerint” lengyel?

Az igazat megvallva a Polmuz nem népzenét játszik. A népzene itt egy alap ahhoz, hogy megvalósítsunk egy elképzelést, amely a tagok zenei személyiségéből ölt formát. Hasonlóan nehéz meghatározni a közönségünket. Úgy vélem, a mi munkánk a tudatos és kereső embereket találja meg. Ha valakit úgy általában érdekel a zene, a Polmuz-t egy új zenei jelenségként értelmezi, ami nem feltétlenül a világzene műfajából való. Ha hallgat improvizált és avantgard zenét, a folklór kontextus plusz jelentést ad az általunk játszott zenéhez. Lehet a zenénket jazzként definiálni, de a jazz, ahogy a folk is, többféleképpen értelmezhető – történelmi zeneként, amelyet úgy kell előadni, mint az 50-60-70-es években, vagy pedig a lélek zenéjét, improvizált zeneként. Valójában a jazz és a népzene eredete pontosan ugyanaz - mindkét műfaj a közös, szabad zenélés igényéből fakad.

POLMUZ

Michał Fetler - szaxofonok
Rafał Zapała - szintetizátorok
Ksawery Wójciński - nagybőgő
Asia Glubiak - ütősök

facebook
bandcamp
weboldal

Lázár Zsófi

Lead fotó: Agata Ożarowska (forrás: facebook)

In English

MÉG TÖBB VARSÓ RETÚR
 ITT

AZ INTERJÚ MEGJELENÉSÉT A WACŁAW FELCZAK ALAPÍTVÁNY TÁMOGATTA.

 

waclaw-felczak-logo.png

 

rh_tamogatas_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ritmuseshang.blog.hu/api/trackback/id/tr5116176720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Naptár

június 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Kapcsolat, hirdetés, mindenmás: apostrophe.prod@gmail.com

Címkék

cimkefelhő
süti beállítások módosítása