Ritmus és hang

Lajkó Félix ha nem koncertezik, akkor leginkább a tanyáján tartózkodik családja és lovai körében. Nem szereti a városi pörgést, ritkán mozdul ki, keveset beszél, annál többet hegedül, olvas. és gondolkozik a világról. Mi egy jót beszélgettünk az abszurdról, a költészetről, gyerekkori impressziókról, filmekről és a lovakról. 

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

Általában klasszikusokat. Megnyugtatnak. Leginkább a hegedűjáték érdekel ezekben, illetve a zeneszerzés miatt is fontos. A régi mestereknél örök érvényű dolgokat lehet hallani. Régebben a rock’n’roll is inspirált, ma is szeretem  Hendrixet. Egyébként, amikor elvégeztem a zeneiskolát egy ideig bluest is játszottam, gitáron és hegedűn.

A többi művészeti ág közül melyik érdekel?

A film, költészet és a festészet. A filmek közül Szabó István és Milos Forman bármikor jöhet. Valamint van egy cseh film, az Akkumulátor, amit nagyon szeretek. Ironikus és szomorú is

Az iróniával milyen a kapcsolatod?

Szeretem az iróniát és az öniróniát egyaránt.  

Ez a zenédben is felfedezhető?

Igen, igyekszem. Az alap hozzáállás, hogy az egészet egy hülyeségnek, abszurdnak érzem. Semmit nem szívok már mellre, mint régen.

Mi az abszurd?

Egyszer egy Nathan Milstein nevű hegedűs mondta, hogy elég gyerekes dolog egy hegedűt vakarászni a színpadon. Ez nem komoly emberre vall.

Ez inkább valamiféle költészet, inkább ez egy érzet.

Te is így gondolod?

Félig, meddig, bár az összes közül még ez a legjobb, amit ki lehetett találni. Az öreg Nathan sem tudott zene nélkül létezni, minden nap gyakorolt. Nekem a koncert egy ünnep szerűség, de az igazi lételem az a napi kontaktus a zenével.

Mennyit gyakorolsz?

Azt szoktam hazudni, hogy két óra délelőtt, két órát délután, de ez igazán több. Ez szinte független attól, hogy van-e koncertem vagy nincs. Sőt, akkor mikor nincs fellépésem, akkor többet gyakorlok és ez az igazi élvezet számomra.

Jó ideje együtt mozogtok a Vołosival. Milyen újdonságot hozott az együttműködés?

Például nem tudtam, hogy a lengyel népzenében is ennyi vonós van. Sejtettem, hogy ez így lehet, mivel ha kelet-európai népzene, akkor a vonós zene lehet inkább a jellemző. Újdonság volt az is, hogy van egy ugyanolyan hangszerük, mint a mezőségi brácsa, valamint a dallamok is igen húznak egymásra. A Vołosiban az a lényeg, hogy jó zenészek, és ettől kezdve teljesen mindegy, hogy lengyelek vagy indiaiak.

Ennek kapcsán elmélyültél a lengyel népzenében?

Nem. Nekem az elég, amit tőlük hallok, hisz nagyon jól játsszák, ez engem kielégít. Nem is kell ennél jobbat hallanom. Ott szól élőben.

A Kárpát-medencei hagyomány mennyire köszön vissza zenéjükben?

Van egy Transylwania című számuk, aminek zeneileg nagyon kevés köze van a Kárpát-medencéhez, de pont ez a szép benne. Ez inkább valamiféle költészet, inkább ez egy érzet. Az szólal meg ebben, amit ők gondolnak, éreznek erről.

A jól előadott népdal végtelenül egyszerű esszenciája, akár eredete minden nagy zenének.

Apropó, költészet. Milyen költőket olvasol?

Főleg magyarokat. Most rákaptam a Juhász Gyulára. Kosztolányi és Weöres Sándor régóta állandóan előkerül. Egy kis Weöres kötetet mindig magamnál hordok. De Petőfit is szeretem. Ezek lényegében dalok.

Nem gondoltál arra, hogy a Volosival előveszed a citerádat is?

Szóba került, de nem akartam. 

Ki határozza meg projektben, hogy mit játszotok?

Közös. Ez úgy szokott működni, hogy kölcsönösen megkérdezzük egymástól, hogy van-e kedvetek, kedvem rájátszani erre a számra. Vagy van, vagy nincs.

Születtek új kompozíciók?

Teljesen közös nem, ahhoz le kellene ülni, de erre nincs idő. Abban a formában igen, hogy ők hoztak új dalokat, amibe beszállok, vagy én hozok valami újat, amit addig nem ismertek és azt játsszuk együtt.

A népzene mennyire jelentős inspiráció?

Ezt kezdtem el játszani citerán. Eredetileg egy falusi népzenész vagyok. A magyar népzene annyira bennem van, hogy ennek a jelentősége nem is kérdéses. A népzene, legyen az magyar vagy bármilyen, észhez térit, visszahoz a földre. A Poros (Porteleki László) azt szokta mondani, hogy Te egy igazi adatközlő vagy. A népzene sűrítménye a zene lényegének. Ez nem a vonós játékra, vagy a táncházi zenére érvényes, hanem az egésznek a gyökerére, a népdalra. A jól előadott népdal végtelenül egyszerű esszenciája, akár eredete minden nagy zenének.

És a népdalok szövege?

Az maga költészet. Nemcsak a népdaloknál, hanem a nótákban is észrevehető az, hogy általában egy képpel kezdődik. Az első sor egy flahst indít el az emberben, aztán kezdi kibontani, hogy mit szeretne elmesélni. A népdalok első sora már elvont. A jó vers és a jó zene is ilyen. 

A darabjaid hogy épülnek fel?

Van olyan, hogy egy találok egy akkordsort, ami hangulatba hoz és ehhez jön a dallam. De volt úgy, hogy megálmodtam. Ez egy banális dolog volt, álmomban előjött egy csárdás szerű dallam, majd megcsináltam. Ennek a Kolozsvári álom címet adtam. Van, amikor azt kérik, hogy komponáljak zenét. Ez sem úgy jön létre, hogy leülök és megírom. Eleve van a fejemben egy csomó dallam, amit vagy megcsináltam, vagy nem. Aztán jön egy színházi- vagy film felkérés. Ilyenkor az előadás vagy a film hangulata beindít valamit bennem. Lehet, hogy ez ilyenkor passzol azzal ami, már a fejemben van, vagy valami teljesen más kezd kialakulni. Inspirációt és segítséget ad még a komolyzene és a költészet.

Könnyen megnyílsz az embereknek? 

Igen, nem nehéz, de mikor kimondok egy szót vagy egy mondatot, abban pillanatban már tudom, hogy ez nem pontos, mondhattam volna másként is, néha úgy érzem, hogy ez nem fejezi pontosan amit érzek vagy amire gondolok. Amivel igazán szeretnék foglalkozni, azok kimondhatatlanok. Ezért szeretem a költészetet, mert az pedz valamit, körbeírja, sejteti, de mégsem zene. Én ezért is kezdtem el zenélni. Én legjobban a zenében tudom kifejezni magam. Nyilván kell ehhez egyfajta tehetség, e nélkül nem megy. Csak a zene képes arra, hogy kimondhatatlan dolgokat, kimondhatóvá tegyen.

Írtál vagy írsz verseket, novellákat?

Írtam, de a zene miatt abbahagytam. Másrészt sokkal jobbakat olvasok. Most is tudnék írni, de most mást kell csinálnom.

Ezek az írásaid megvannak még?

Igen, de ezek olyan risz-rosz rímek, amiben lehet is valami, de nem foglalkozom vele.

Kicsit festészethez tudnám hasonlítani. 

Vannak korai emlékeid a zenével és a költészettel kapcsolatban?

A nagymamámtól kaptam egy melodika nevű hangszert, ami ilyen műanyag fúvós hangszer, billentyűkkel és úgy szól, mint a harmonika. Ezen csak a fekete billentyűket nyomkodtam, ami a pentaton skála. Én ezt élveztem, sokszor egyszerre nyomtam le az összeset. A pentaton akkordok harmóniáját imádtam hallgatni. Ezektől a melodikás pentaton akkordtól teljesen el tudtam röppeni. Ez az egyik emlékem. A másik pedig, hogy egyszer általános iskolásként jöttem haza foci edzésről. Senki nem volt otthon és akkor éreztem egy ihletet, hogy írjak egy verset, aminek se füle, se farka. Emlékszem is a versre.

„Az egyik kezemben a labda,
a másik kezemben a tornafelszerelés,
ezen az úton járok, amerre mindig szoktam,
a kertsoron.”

Ez így nem tűnik versnek. Ez egy érzelem, egy ideális lét megfogalmazásának kísérlete volt. Ugyanezek az érzelmi hullámokat éltem át, mikor később elkezdtem zenét szerezni. Így megy a mai napig.

A klasszikus zenében mi érdekel igazán?

Az impresszionista zeneszerzők, Ravel, Debussy. A kortárs zene is érdekelt. Volt egy korszak, amikor a Michael Nyman és Philip Glass húzott be, a mai napig szeretem őket.

Figyeled a mai népzenei produkciókat, lemezeket?

Sok eljut hozzám, van, ami tetszik közülük. Engem a népdal vagy annak a feldolgozása nem ebben a felfogásban érdekel, de már abban sem, mint amit a Folk projektben (a Most jöttem című lemez született ebből) csináltam. Van egy olyan terv, hogy a Porossal fogunk hegedű duózni. Ebben minket a két hegedű hangzása és intimitása, érdekel. A Laci eredeti formájában fogja játszani a népzenét, talán egy kis tempóváltás lesz benne. Én pedig aláhúzom azt, amit hozzá érzek. Kicsit festészethez tudnám hasonlítani. A Poros szokott olyan felvételeket mutatni, amiket még nem ismertem. Ezek nem mostani lemezek, hanem gyűjtések. Fantasztikusak dolgokat lehet ott hallani. 

Mi volt az első magyar népzenei lemez vagy produkció, ami megfogott?

A Vízöntő lemeze. (Élő népzene sorozat, Hungaroton, 1978). Azon volt egy körispataki feldolgozás, ami nagyon behúzott. Annak a számnak volt egy olyan hangulata, ami előhozta belőlem Tamási Áron egyik írását. Bár már az egész szövegre nem emlékszem, de arra igen, hogy van benne egy kép, hogy egy poros utca közepén játszik egy három tagú zenekar. A Vízöntő lemeze ezt juttatta eszembe. Ez egy idealizált kép, mint a „kertsoron járó” vers.

Jártál valaha gyűjteni?

Nem, hisz a Vajdaságban körülvett a népzene, ebben a nőttem fel. Erdélybe sem gyűjteni jártam. Oda azért járok, mert ott jól érzem magam. Még gyerekkoromban néha elmentem egy-két népzenei táborba, de nem az én világom volt. Egyből lehetett érezni, hogy ott kötötten képzelik el az egészet. Mint a klasszikus zenét, úgy játszották. Én pedig képekben és impressziókban gondolkoztam a zenéről.

(...) a kutya és a macska ki nem állhatja a hegedű hangját.

Dolgoztál az Óperentziával. Ebben a projektben hogy érezted magad?

Régen is játszottam hasonló környezetben a Palotaival, vagy a DJ. Pedróval. Jó volt az Óperenciával játszani, tetszik, amit csinálnak. Az is egy stílus volt. A tavalyi év arról szólt, hogy játszottam egy ilyen stílusban, aztán egy másik stílusban. A legtöbb esetben eljutottam a falig, kimerítettük a lehetőségeinket. Nem akarok akarattal megerőszakolni senkit, hogy csináljuk egy másfajta zenét, de igazából azt kellene.
Most egy kicsit csendesebb dolgokra vágyom. Ezek nagy produkciók voltak, nagy színpadon, hangos, sok szereplős. Arra vágyom, ha pl. népzene, akkor a Porossal elhegedüljünk ketten. Laci lejön hozzám, elfröccsözgetünk, játszunk, aztán kiderül, hogy működik. Aztán az is elképzelhető, hogy teszünk hozzá egy zenekart. Majd meglátjuk.

Tartasz lovakat a tanyádon. Hogy hívják őket?

Néró, Fanni és Szépség. Én nem lovagolok, csak a feleségem és a lányom, de szeretek a lovaim közelében lenni. Néha hegedülök is nekik. Egyik szereti, a másik nem, de általában elhallgatják. Ellenben a kutya és a macska ki nem állhatja a hegedű hangját.

A lányod zenél?

Fuvolázik, de már kijelentette kisebb korában, hogy nem szeretne zenész lenni. Nem erőltetem, ha akar, biztos örülnék neki, de semmi kényszer nincs. 

Lajkó Félix és a Vołosi a Budapest Folk Festen és a Veszprém Festen lép fel legközelebb.

Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!