Tímár Sára, első, Minek nevezzelek… című lemezén a magyar népi éneklés karakteres hangján szólal meg, melyben a hagyománytisztelet és az egyéniség bontogatása találkoznak egymással.
A lemez egészét áthatja az élményszerű és sokrétű, szilárd alapokon nyugvó tudás, melyet az énekesnő a műfajban magas színvonalon prezentál “korazonosan” és egyben “klasszikus” módon. A visszafogott, de mégis dinamikus előadású autentikus dallamok mögött erős hangszeres apparátus áll, amely a népzenei stílus- és műfajgazdagságot zeneileg, esztétikailag magas minőségben tudja újraalkotni és megformálni.
A hagyományokra való támaszkodás nem béklyó, hanem kreativitásra inspiráló erő, mely új utakra serkent.
Első lemez, első "hivatalos" ars poetica, ami gondolatilag erősen körvonalazott, nagy hangsúly kerül a személyes indíttatás bemutatására - a megszokottnál formálisabb, szabatosabb stílusban -, ezáltal nem csak mint énekes előadó tűnik fel Tímár Sára: pedagógusi és tudatos művészi attitűdből is definiálódik a munkája. Sebő Ferenc mint ennek a gondolkodó, szellemi bázisnak leghitelesebben képviselője mutatja be Tímár Sárát és a lemezét:
Tímár Sára egyedi hangú, kísérletező kedvű énekes. Számára evidencia, hogy a népdalhagyomány magasrendű költészetében válogatva nem csupán régi emberek érzelmeinek tökéletes artikulációját találjuk meg, hanem olyan sorok, versszakok tömegét, amelyek szíven találják a 21. század emberét is. Mindehhez persze arra az erős előadói vénára is szükség van, amely Tímár Sárát egyenesen a színpadra teremtette. A technikai tudás és az elméleti tudnivalók megszerzése folyamán talán még ő maga sem volt tisztában ezzel, de a színpadi gyakorlat szédületes gyorsasággal hántotta le róla a bizonytalanságot, a kezdeti szorongást és vált igazi színpadi egyéniséggé, aki jelenlétével és művészetével már képes betölteni a színpadot, s elvarázsolni a közönségét.
Személyes kedvenc “táncházapám”, Sebő Ferenc is nótára gyújt a lemezen, akinek megszólalása, akár egy adatközlőé, személyesebbé és közelibbé, élőbbé teszi a gömbölyű, csiszolt muzsikát.
Tematikusságában, sokféleségre való törekvésében, jólfésültségében és konzervatív megszólalásában a lemez anyaga számomra felismerhetően tükrözi az intézményesített törekvéseket. Ezt Tímár Sára pozitív hozadékként építette bele a lemez anyagába, közben pedig azon kevesek közé tartozik, akik egy személyes hang, az egyediség felé közelítenek. Mindazonáltal a lemez beleilleszkedik a népzenei előadói attitűd középértékbe is, erősíti a normát és arany középutas koncepciót.
Tímár Sára lelkesedésének és művészetének forrását – ahogy 45 éve már az egész táncházas generációét is – az élő népzenével való közvetlen találkozás élménye jelenti.
Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
