Ritmus és hang

Guessous Majda Mária – vagy ahogy mindenki hívja, Mesi – óraadó tanár a Zeneakadémia Népzene Tanszékén, gyerekeknek tart művészetterápiás foglalkozásokat, zenekaraival folyamatosan koncertezik és tavaly elindította az Átváltozás elnevezésű projektjét, aminek a célja az érzékenyítés a különböző kisebbségek, nációk, társadalmi rétegek, nehezebb szociális helyzetben élők felé.
Ez a kezdeményezés volt a témája a TEDxYouth@Budapest konferencián tartott előadásának is. Ennek kapcsán beszélgettünk.  

Adódik a kérdés, hogy kerültél a TED-re?

Egy érdekes véletlen folyamán, ami persze nem véletlen. Nem én láttam meg a pályázatot, hanem a testvérem. Mondta, hogy el tudná képzelni, hogy az Átváltozás társadalmi célú művészeti kezdeményezésemmel jelentkezhetnék, hisz a célja egybeesik a TEDxYouthBudapest idei pályázatának mottójával, célkitűzéseivel. Egyértelműen éreztem, hogy jelentkeznem kell és hála Istennek elfogadták a pályázatomat.

A kiválasztási folyamat hogy zajlott?

Az első megbeszélésen volt egy általános bemutatkozás: miről szeretnék beszélni, mit tartok legfontosabbnak magamról, majd kaptunk házi feladatot is erre vonatkozóan. Akkor még nem volt eldöntve, hogy kiből lesz TEDxYouth előadó. Aztán találkoztam egy coach-al, Berta Ferivel, aki az előadásom célját, lényegét segített megtalálni nagyon izgalmas eszközökön és játékokon keresztül. Az előadás fő váza, menete a találkozás végére meg is született, a mód viszont, ahogy Feri rávezetett zseniális volt. Külön kérték, hogy erre az első találkozásra ne készüljünk, és a találkozásunk végén Feri megkért, hogy akkor most kezdjek el beszélni, próbáljam meg elmondani az előadásomat. Nagyon meg voltam lepve és el kezdtem rögtönözni…
Azt éreztem, hogy a lényegét sikerült megfognom nem csak az előadásomnak, hanem az életemnek, az élethez való hozzáállásomnak. Egyfajta beavatás volt számomra ez az élmény. A TEDx folyamat azért volt fontos számomra, mert egy csomagba tehettem mindazt, amiben benne vannak a személyes történeteim, amelyek meghatározzák, ahogy megszólalok a színpadon, vagy éppen, ahogy élem a mindennapokat és benne van az a jövőképem, ami egyre strukturáltabban és határozottabban mutatkozik meg. A rögtönzés azt hozta ki belőlem, hogy úgy éreztem, hogy színpadon vagyok és gyönyörűen elkezdett jönni az egész, dalokkal együtt. Volt valahogy ott egy varázslat, megrendítő volt, mindketten megkönnyeztük.

Az Átváltozás előadásod nem csak a kezdeményezésedről szólt, hanem az életedről is. Olyan személyes szintekre engedted be a közönséget – gyerekkorod, betegséged - ami eddig nem volt ismert. 

Tényleg nem szoktam, vagy nagyon ritkán beszéltem ezekről. Most volt az első alkalom, hogy pl. a betegségemről ilyen részletességgel beszéltem. Arra gondoltam, hogy azért kell erről beszélnem, mert egyrészt jobban megérthetik a kezdeményezéssel kapcsolatos lelki indíttatásomat és talán segít azoknak is, akik hasonló helyzetben vannak, mint én voltam.

Ez egyfajta újraértelmezése volt ennek az időszaknak?

Igen. A betegségem részleteiről, a kórházban töltött időről kevés konkrét emlékem van. De a konferenciára való felkészülés alatt sok minden előjött. Anyukámmal sokat beszélgettünk ezekről az időkről. Ő sok mindent felidézett, ez nekem is sokat jelentett. Az egyfajta bábállapot volt, hisz ilyenkor nagyon kiszolgáltatott az ember. A visszaemlékezés során valóban újraértékeltem az egész folyamatot. Illatok, színek, hangok, képek jöttek vissza, az egész kezdett élővé válni. Visszaemlékeztem, hogy mennyi ember segített akkor, rengetegen álltak mellettem. Az egymás átváltozásait segítenünk kell, ez a motívum fontos szerepet kapott az előadásomban is.

Mi inspirált az Átváltozás projekt elindítására?

Mikor kicsi voltam rengeteg verset írtam, de ezekből nem születtek dalok. Aztán egyszer kezembe került az egyik, amit nagyon döbbenetes volt visszaolvasni, hisz már nagyon másképpen látom azokat a dolgokat, amikről írtam. Azt éreztem, hogy ennek a versnek a jelentését át kell fordítanom a jelenre. Ebből született meg - szövegírói és produceri segítséggel - az első saját dalom Átváltozás címmel 2016-ban. Sok embert megérintett, olyan embereket is, akik eddig nem igazán hallották a dalaimat, nem ismertek, mint népzenészt. Kezdettől fogva az elsődleges célom az énekléssel, hogy megszólítsam az embereket és értékes legyen az, amit csinálok. Az Átváltozás nem egy irányváltás, hanem további színekkel bővítem mindazt, amit eddig csináltam. Az életem pedig folyamatosan arról szól, hogy szeretek sokféleképpen alkotni. Gyerekkorom óta így működök.

Kikkel ismerkedtél meg a program során?

Mindig is szerettem együtt lenni másokkal, megismerni más embereket, gondolkodásmódokat és mindig ott volt bennem egyfajta segítőszándék is. A dalok is többszöri találkozásokból születnek, tehát nemcsak a zenésztársaimmal közösen ötletelve. Már több intézmény is csatlakozott a programhoz, mint pl. a MUS-E program, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Semmelweis Egyetem Pető András Konduktív Gyakorló Általános Iskolája és Kollégiuma (közismert nevén Pető Intézet) vagy a II. sz. Gyermekklinika. Ők kötnek össze azokkal, akik stabil lelkiállapottal bírnak, kommunikatívak, sok változáson vannak túl, a sok nehézség ellenére pozitív életszemlélettel rendelkeznek és az élethez való hozzáállásuk példa lehet másoknak is. Van, hogy egy konkrét személyt ajánlanak, de olyan is, amikor több interjúalany közül választok.  

Hogy születnek az Átváltozás dalai?

Különböző népek zenei hagyományaiból és saját ötletekből táplálkozom a dalírás közben. Tehát például a hajléktalan beszélgetőtársam, Niki dala a moldvai és a török zenei hagyományból, valamint saját szövegekből és dallamokból is merít. A MUS-E osztályom változással kapcsolatos gondolataira épülő dal pedig inkább az indiai zenei világot idézi a saját szövegekkel és dallamokkal. Különlegessége, hogy Arany János „Családi kör” versének egyik részlete is elhangzik benne. A dalok a tervek szerint 2018-ban lemez formájában kerülnek kiadásra.

A kiválasztott interjúalanyokkal heteken át beszélgetünk, ezek amolyan életinterjúk. A beszélgetések a változás témájára fókuszálnak. Az interjúk alatt és a visszaolvasásuk után kirajzolódnak előttem kulcsgondolatok, témák, melyekbe kapaszkodva ki tudom alakítani és át tudom érezni a dal ívét. A beszélgetéseken keresztül megismerem a beszélgetőpartnerem sorsának fordulópontjait, az életét minden nehézségével, tragédiájával, örömeivel együtt. Ezek mind meghatározzák az alkotási folyamatot. Nagyon hálás vagyok a bizalmukért, hogy a legbelsőbb gondolataikat is őszintén megosztják velem.

Az interjúalanyaid tudják, hogy a beszélgetésekből dalok születnek?

Természetesen tudják és nagyon büszkék is rá. A kiválasztási folyamat elején már tudomásukra hozzák, mielőtt még találkozunk. Mindig megmutatom nekik a készülő dalokat, ahogy éppen állnak, így ők maguk is érzékelik, hogy „miből lesz a cserebogár”. Lesznek olyanok, akik valószínűleg énekelni is fognak az adott dalban. Támogatókat keresünk ahhoz, hogy a lemez megszülethessen, és további megmozdulásokat tehessünk annak érdekében, hogy minél több emberhez eljuthassanak a beszélgetőpartnereim gondolatai, üzenetei.

A gyerekkori verseid is bekerülnek a számokba?

Igen, lehetséges, hogy belekerülnek majd, de ez még képlékeny.

Mennyire tudsz egyensúlyt tartani a különböző projektjeid között?

Most nagyon tág lett a világ. Az Átváltozás mellett párhuzamosan folynak az itthoni és külföldi koncertjeink a Mesi Trióval és a Meshindával, valamint a tanítás, ami szintén nagyon kedves a lelkemnek. Igyekszem folyamatosan képezni magam, mint népdalénekes, új török mesterrel pedig sikerült kialakítanom egy kapcsolatot, ami szintén a tanulás felé lendít tovább. Mindegyik irány nagyon fontos számomra, nehéz az egyensúlyt megtalálni, de talán egyre inkább átlátom a feladataimat és tudok engedni annak, ha valami előtérbe akar kerülni. Az Átváltozással együtt egy kis csapat is megszületett, akikkel nagyon jól tudunk együtt dolgozni és sok minden plusz terhet levesznek a vállamról, így nekem is könnyebb a lényeges feladataimra koncentrálni.

Milyen új területeket fedeztél fel a dalok születése során?

Az alkotás során természetes módon a népdalok formai és dallamvilágából táplálkozom. A producerem viszont, - aki népzenei szempontból is képben van -, be tud csempészni olyan zenei megoldásokat is, amik nekem eszembe sem jutnának.

A TEDx előadás egyik fontos része volt, az a gyerekkori emlék, ami az Átváltozás című dalban is megjelenik. Elmeséled a történetét?

5-6 éves korom körül egyik nap láttam egy mesét, amiben szerepelt egy pillangó és teljesen megigézett. Úgy döntöttem, hogy én pillangóvá akarok változni. Mondtam Anyukámnak, hogy én pillangó leszek, ne ijedjen meg, ha reggel nem leszek az ágyamban. Lefeküdtem és az éjszaka folyamán olyan érzetem volt, mintha nőne valami a hátamon, azt gondoltam, hogy nőnek a szárnyaim. Reggel felkeltem, nem lettem pillangó, de nem voltam igazán csalódott. Minden esetre megkérdeztem Anyukámat, hogy nem látja-e a szárnyaimat. Azt válaszolta: „Nem, de ha úgy érzed, hogy ott van, akkor biztosan ott van.”
Ez a mondat elmond mindent arról a szabad és csodavárással teli légkörről, amiben felnőttem.

Mint óraadó tanár dolgozol a Zeneakadémián. Ott mennyire van jelen az Átváltozásban megfogalmazott szemlélet?

Hozzáállásban, figyelemben mindenképpen. Sokkal nyitottabban és érzékenyebben tudok reagálni a tanítás közben. A tanítás számomra nem csak a tananyag leadásából áll, hanem sokkal mélyebb emberi kapcsolatokról, tartalmakról is szól. 

Te miben változtál?

Egy állandó érési folyamatot érzek, amelynek egy nagyon fontos szakasza az Átváltozás. Ez mind az emberi, mind a művészi folyamataimra is igaz. Alkotói szinten egyre önazonosabbnak érzem a munkáimat. A felelősségérzetem az életem minden területén nőtt. Az eszközeim talán érettebbek, sokoldalúbbak lettek.

Említetted, hogy a körülöttünk alakuló világra folyamatosan reflektálsz a projektjeidben. Milyen világot látsz?

Mindig nagyon inspirál az, ami körbevesz. Ha negatív, akkor tettre késztet, ha pozitív, akkor megerősít. Mint művész arra törekszem, hogy előrelendítője lehessek a társadalomnak. Nem véletlenül kezdtem olyan közösségekkel foglalkozni, ahol nehézségek vannak. A számomra rendelkezésekre álló eszközökkel próbálok segíteni. A nehézségek arra motiválnak, hogy kinyissam kicsit az emberek szívét és fülét. Sajnos sokan azt képzelik, hogy aki idegen az félelmetes, aki nem úgy él, mint az átlag, akár anyagi okok, testi gondok vagy éppen kulturális okok miatt, az nem teljes értékű tagja a társadalomnak. Az Átváltozás kezdeményezésem egyik célja az érzékenyítés. Érzékenyítés a különböző kisebbségek, nációk, társadalmi rétegek, nehezebb szociális helyzetben élők felé. A nyitottság a legfontosabb, mert ha nyitunk, akkor biztos, hogy találunk értéket a másikban. Az egyik reménységem, hogy a zenémnek talán lehet társadalmi hatása, hisz a dal szíveket nyithat meg…