Ritmus és hang

A klasszikus gitár egyik kiemelkedő alakja, Zoran Dukić idén kettős szerepben tér vissza a Balatonfüredi Nemzetközi Gitárfesztivál jubileumi, 20. kiadására. A horvát művész a fesztivál nyitókoncertjén, június 20-án este a világhírű Croatian Guitar Quartet tagjaként lép színpadra, majd másnap önálló szólóestet ad. A koncertek mellett mesterkurzust is vezet, így a fiatal gitárosok számára is inspiráló példát jelenthet. A beszélgetésben a szóló- és kamarazenélés közötti különbségekről és a művészi személyiség jelentőségéről kérdeztük a művészt többek között.

Idén a Balatonfüredi Nemzetközi Gitárfesztiválon szólóelőadóként és a Croatian Guitar Quartet tagjaként is fellép. Mennyiben más az a művészi hozzáállás, amikor egyedül lép színpadra, mint amikor egy világszínvonalú gitáregyüttes tagjaként játszik?

A hozzáállásom teljesen más. A kamarazenélés egyszerűen nem olyan megterhelő és nem emészti fel az embert annyira, mint a szólójáték. Amikor szólókoncertre készülök, szigorú napi rutinom van: a koncert előtt aludnom kell, pontosan tudom, mennyit gyakorlok délelőtt, közvetlenül a fellépés előtt nem eszem, és igyekszem minél kevesebb emberrel találkozni. Ez persze nem mindig könnyű, de ha van választásom, egy szólókoncert napján legszívesebben senkivel sem találkozom.

A kamarazene egészen más világ. Sokat játszom különböző együttesekben: a Croatian Guitar Quartetben, az European Guitar Quartetben – amely korábban már vendége volt a fesztiválnak –, emellett több duóformációban is muzsikálok. Mindez azonban teljesen más megközelítést igényel, mint egy szólóest. A szólójátékot ráadásul fejből kell előadni, ezért sokkal nagyobb koncentrációra és mentális fókuszra van szükség. Kamarazenében ott van a kotta, ott vannak a kollégák, akikre mindig lehet támaszkodni, ha történik valami.

Azt hiszem, Paganini mondta, hogy egy gitárnál csak két gitár szebb. Nos, nálunk négy gitár szól együtt.

A Croatian Guitar Quartet az évek során sajátos hangzást és egyedi művészi arculatot alakított ki. Mi tartja ennyi közös koncert után is inspirálónak az együttműködést, és mit fedezhet fel a közönség, amikor négy világszínvonalú gitárművész játszik együtt?

A Croatian Guitar Quartet valóban csodálatos együttes olyan értelemben is, hogy folyamatosan tanulunk egymástól. Minél hosszabb ideje játszunk együtt, annál inkább egységgé válunk. Ha pedig arra kíváncsi, mit fedezhet fel ebből a közönség, azt mondanám: a gitár a leghalkabb hangszer. Amikor más hangszerekkel – hegedűvel, csellóval vagy énekhanggal – szólal meg együtt, azok természetüknél fogva nagyobb dinamikával rendelkeznek. Bármennyire gyönyörűek is ezek a hangszer-összeállítások, a gitár legfinomabb árnyalatai, intimebb részletei óhatatlanul háttérbe szorulnak, persze mindez függ a repertoártól is. Amikor azonban gitár gitárral találkozik, az értékei megsokszorozódnak. Azt hiszem, Paganini mondta, hogy egy gitárnál csak két gitár szebb. Nos, nálunk négy gitár szól együtt. Biztos vagyok benne, hogy a közönség szeretni fogja ezt a koncertet.

Évtizedek óta tanít fiatal gitárosokat, és rendszeresen zsűrizik rangos nemzetközi versenyeken. Mi az, ami igazán megkülönbözteti a jövő nagy művészeit egy technikailag kiváló előadótól?

Ez összetett kérdés, de megpróbálok egyszerű választ adni: a személyiség. Amikor egy valódi művészi személyiség lép a színpadra és a karizmája betölti a termet, ahhoz semmi sem fogható. Hogy ez veleszületett adottság-e, vagy tanulással is fejleszthető, az már egy másik kérdés. A fiatal zenészek gyakran túlságosan aggódnak a versenyeken és igyekeznek hibátlanul játszani. Közben pedig nem veszik észre, hogy a zsűrit valójában nem ez érdekli a legjobban. Sokkal izgalmasabb számunkra egy eredeti, erős személyiséget látni a színpadon. Olyan előadót, akinek van valami saját mondanivalója. Az újszerűség önmagában persze még nem érték. Ha valaki mindenáron eredeti akar lenni, vagy ez csupán egy póz, abból ritkán születik hiteles művészet. A friss gondolatok és az egyéni látásmód abból fakadnak, hogy őszinte kapcsolatban állunk a zenével. Ha hűek vagyunk önmagunkhoz, az a színpadon is meg fog mutatkozni. Ezért azt tanácsolom a fiataloknak: tiszteljék a zenét, törekedjenek az egyéniségre, és ne riadjanak meg a hibáktól.

A fesztivál tele van energiával, életkedvvel, amely átragad a résztvevőkre, a diákokra és minden muzsikusra.

Korábban is többször dolgozott együtt Eötvös Józseffel és az általa rendezett fesztiválokkal. Mitől különleges ez a művészi kapcsolat, és mit vár leginkább az idei Balatonfüredi Nemzetközi Gitárfesztiváltól?

Eötvös József az elmúlt harminc év egyik leginspirálóbb gitárművésze. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy ezekből az évtizedekből sokat együtt élhettünk meg. Ő egész életét a gitárnak szentelte. Felbecsülhetetlenül sokat tett nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi gitáros élet fejlődéséért is. Újszerű gondolkodásmódja, szemlélete, kiváló átiratai és felvételei mind ezt bizonyítják. Mindig öröm visszatérni az ő fesztiváljára. Többször is meghívást kaptam már, őszintén szólva nem is tudom, hányszor. Minden alkalommal inspiráló élmény volt. A fesztivál tele van energiával, életkedvvel, amely átragad a résztvevőkre, a diákokra és minden muzsikusra. Nem tudom eléggé ajánlani a Balatonfüredi Nemzetközi Gitárfesztivált. Mindenkinek ott a helye – és remélem, jövő héten találkozunk.

A fesztivál idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. A gyors digitális változások korában miért fontosak ma is az ilyen fesztiválok a művészek és a közönség számára, és milyen szerepet játszanak a klasszikus gitár jövőjének alakításában?

Először is, boldog születésnapot kívánok a fesztiválnak! Szívből remélem, hogy újabb húsz év következik – és aztán még húsz. Ez egy rendkívül inspiráló közeg minden gitáros számára. A mai világ széttöredezett. Nemcsak a gitárosok rendeznek hangszeres fesztiválokat – vannak fuvolafesztiválok, szaxofonos találkozók is –, de a gitár helyzete talán még különlegesebb, hiszen hagyományosan ez a hangszer nem része a szimfonikus zenekarnak. Az ilyen fesztiválok egyik legfontosabb feladata, hogy új közönséget szólítsanak meg, megmutassák a gitár szépségét azoknak is, akik még nem ismerik ezt a hangszert. Ugyanakkor a gitáros közösség számára is találkozási pontot jelentenek: itt születnek új ötletek, itt osztjuk meg egymással a tudást, a zenét és a tapasztalatokat. Talán a legfontosabb mégis az, hogy a fiatalokat egyre inkább arra ösztönözzük, hogy gitározzanak. Mert ne felejtsük el: minél több boldog klasszikus gitáros él a világban, annál jobb hely lesz a világ.