A Terra Profanda második lemezével tovább mélyítette a csak rájuk jellemző stílust, amit nem lehet skatulyázni. Interjúik során, ha arról kérdezték őket, hogy milyen zenét játszanak mindig kitértek a kérdés elől. Hatásokról nyilván lehet beszélni, inspiráció van bőven. Tom Waitstől, Vinicio Caposselától, a Giant Sandtől, 16 Horsepowertől, Wovenhandtől, a blueson, a népzenék jelenlétén át, a jazzig, a szabad improvizációig sok minden megtalálható és még van ezer megnevezhetetlen más.
Mindezek csak beszűrődések, csak felvillannak. Nem számokat, nem lemezanyagot készítenek, hanem folyamatosan alkotnak, amiből egyszer összeáll valami, amit félreraknak, pihentetnek, néha tovább csiszolják és vagy készen van, vagy elveszik. Vincenzo Lo Buglio misztikus, impressziv szövegei, történetei köré építi a zenét Kiss Krisztián (koboz, ír buzuki, szaxofon) és Szabó Mátyás (basszusgitár, akusztikus basszusgitár). Mindig mást, mindig máshogyan hoznak létre, élőben sosem ugyanúgy szólal meg egy dal, mindig taszítanak rajtuk egy kicsit.
30 éve gazdagítja a világ zenei örökségét a Fonó. Ez idő alatt több száz lemez került forgalomba a jól ismert logoval. Kiválasztottam közülük tízet, hogy szubjektív ajánlót írjak róluk. Olyan albumokat vettem elő, amelyek talán kevesebb figyelmet kaptak, vagy régen jelentek meg és talán kicsit el is lettek felejtve. Nem volt szempont, hogy kaptak-e valamilyen hazai vagy nemzetközi díjat, mennyire népszerűek és az sem befolyásolt, hogy milyen stílust, műfajt képviselnek. A sajtó jelenlét végképp nem volt releváns, mert a Fonó rétegzenékben utazik (nép-világzene, jazz, etno-jazz), a kiadványok publicitása is ehhez mérhető. Jó nagy halmazból jött ki ez a tíz album. Időről, időre előkerülnek és mindig meg tudnak lepni az addig rejtett újabb rétegekel. Remélem, hogy mást is.
Aki már látta koncerten énekelni Vincenzo Lo Bugliot, az tudja, hogy miről beszélek. Előre, hátra dülöngélve, zsigeri erőt, mélységeket előhívó előadása nem rögzíthető, de mégis sok minden átjön a felvételeken ebből a szuggesztív előadásmódból. A a kilenc angol nyelvű szám zenéjét a tömör, helyenként sötét hangfekvés jellemzi. Többször említésre kerül a Terra Profandával kapcsolatban a súlyos föld-közeli megszólalás, ami nem véletlen, hisz a zenekar neve ezt jelenti: Terra Profonda - mély föld.
Az albumot akusztikusan rögzítették a különleges atmoszférájú sitkei Kálvária-kápolnában. Öntörvényű, összetett album, hogy nem halhatjuk a kereskedelmi rádiókban és sosem kerül fel a Marie Claire vagy a Nők Lapja olvasóinak kedvenc lemezei közé. Ezzel szemben minden esélyük megvan, hogy még 10-15 év múlva is beszéljenek róla.
A cikk eredetileg a folkMAGazin októberi különszámában jelent meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.