A táncházak és részben a lemezkiadás mostohagyermeke a gyimesi zene. Érdemtelenül, hisz kevés hagyomány ennyire sokszínű, vad és puritán, ősi erővel bíró.
A gyimesi zenéhez hasonlóan nem kapott kellő figyelmet Vaszi Levente és Vrencsán Anita kiváló autentikus lemeze és az előadóik sem. Pedig jóval többet érdemelnének.
A kosteleki születésű Vrencsán Anita – még kislányként - a 2014-es Fölszállott a páva népi tehetségkutató versenyének döntőse volt.
Akkori szellemes megjegyzése szállóigévé vált: “Nem kell nekem púder, én eredeti csángó vagyok”. Nem csak a bon motja miatt volt emlékezetes a fellépése, hanem tiszta, gyönyörű hangja okán is. Megkockáztatom, hogy az egyik legjobb és legsokoldalúbb énekes jelenleg. Szellemesége, hangja mit sem változott az eltelt évek alatt. Hangja nem csak ezen a lemezen hallható. Szólistája az BashElán zenekarnak, valamint állandó vendége a Csángállónak. Tavaly a Magyar Zene Házában a lengyel Kapela Maliszów-al közös koncerten lépett fel Lukács Istvánnal és Simon Zsolttal (Zerkula Zenekar) és Dresch Mihállyal. Ott is úgy énekelt, hogy a lengyel zenészek kezéből majd kiesett a hangszer az ámulattól, de még Drescht is el tudta „varázsolni”.
A közelmúltban a Fasori Evangélikus Gimnáziumban a JazzaJ szervezésében a szabadzene és a népzene törésvonalán egyensúlyozó jam sessionben - ahol Raphael Roginski lengyel gitáros, Halmos András (dob) és Salamon Soma (népi furulyák, tangóharmonika, zongora) voltak a partnerei - is felejthetetlent alkotott. Vaszi Levente, a lemez másik szólistája - aki a Fölszállott a páva közönségdíjasa volt - mindennapokban hagyományőrző magyar-földrajz szakos tanára volt Anitának a kosteleki iskolában.
30 éve gazdagítja a világ zenei örökségét a Fonó. Ez idő alatt több száz lemez került forgalomba a jól ismert logoval. Kiválasztottam közülük tízet, hogy szubjektív ajánlót írjak róluk. Olyan albumokat vettem elő, amelyek talán kevesebb figyelmet kaptak, vagy régen jelentek meg és talán kicsit el is lettek felejtve. Nem volt szempont, hogy kaptak-e valamilyen hazai vagy nemzetközi díjat, mennyire népszerűek és az sem befolyásolt, hogy milyen stílust, műfajt képviselnek. A sajtó jelenlét végképp nem volt releváns, mert a Fonó rétegzenékben utazik (nép-világzene, jazz, etno-jazz), a kiadványok publicitása is ehhez mérhető. Jó nagy halmazból jött ki ez a tíz album. Időről, időre előkerülnek és mindig meg tudnak lepni az addig rejtett újabb rétegekel. Remélem, hogy mást is.
2019-ben jelent meg Vaszi Levente és Vrencsán Anita lemeze, amin szülőfalujuk, Kostelek hagyományos zenéjét mutatják be. Nem kellett sokat gondolkozniuk, keresgélniük, hogy mit rögzítsenek, hisz ebbe a kultúrába születtek bele, ami a földrajzi elzártsága miatt nagyjából megmaradt eredeti formájában. Az album összes előadója hordozza a Gyimes archaikus, falusi életformáját és kultúráját, szinte térpéként lehet használni az albumot. A felvételeken közreműködnek Timár Erika és a kosteleki Zúgató Zenekar fiatal zenészeit, (Vrencsán Dávid, Váta Gábor, Kiss Árpád). Ez az első kosteleki album.
A cikk eredetileg a folkMAGazin októberi különszámában jelent meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
