Bár a lemez 2020-ben jelent meg, a zenekar már jóval előtte táncházak állandó házigazdája volt pl. a Szimplában és a Rácskertben. Várható volt a lemez, ami nem egy megszokott, sematikus anyag lett.
Már az elnevezésükben is jelzik, hogy itt valami egész másról van szó. 12 zenész játszik az albumon, van olyan felvétel, ahol mindannyian muzsikálnak.
Inkább közös alkotói gondolat mentén együtt dolgozó baráti és egy korosztályhoz tartozó közösség kiadványa. (Több hasonló példát láttunk itthon és külföldön: amerikai jazz zenészek a 60-as években, a svéd filmesek Dogma mozgalma, a brazil Tropicália, illetve itthonról az egykori az Orfeo Csoport és napjainkban a JazzaJ közössége). Mindez hallható a játékon, a dalok kiválasztásánál, a megközelítésben. A kortárs és múlt keveredik már az elnevezésben is. Erdőfű régen a tisztást jelentette az erdőben.
A felvételek átfogó képet adnak a Kárpát-medencei népzene sokszínűségéről. Hallható pl. gyergyócsomafalvi, magyarnádasdi, krasznaközi zsidó nóta, alföldi a kiskunsági népdalgyűjteményből, bodrogközi összeállítás. Magyarpalatkai keserves, szökős és sűrű csárdásnak külön története van. Eredetileg egyik mesterükkel, Kodoba Flórinnal akarták rögzíteni ezt a mezőségi összeállítást, de közbe jött a COVID. Florin „szakrétőként” volt jelen a lemezen, mert telefonon keresztül „súgta” a csujogatások és a dal szövegeit.
Jól súlyozott, több, eddig nem nagyon hallott, ritkaságot tartalmazó friss debütáló album. Arra is figyeltek, hogy ne játszák túl és izgalmas hangszeres felállásokat, mindezt egyéni játékmóddal. Az együttes magja az egykori Buda Folk Band tag, Éri Márton, Maruzsenszki Andor (ex Fondor Zenekar), valamint a Góbé egykori prímása Kiss B. Ádám és Éri Kati. Kalász Mátéval, Halmos Attilával, Kaszap Atillával, Kerékgyártó Gergővel, Zimber Ferenccel, Bede Péterrel, Király Tamással és Salamon Somával bővültek kamarazenekarrá.
30 éve gazdagítja a világ zenei örökségét a Fonó. Ez idő alatt több száz lemez került forgalomba a jól ismert logoval. Kiválasztottam közülük tízet, hogy szubjektív ajánlót írjak róluk. Olyan albumokat vettem elő, amelyek talán kevesebb figyelmet kaptak, vagy régen jelentek meg és talán kicsit el is lettek felejtve. Nem volt szempont, hogy kaptak-e valamilyen hazai vagy nemzetközi díjat, mennyire népszerűek és az sem befolyásolt, hogy milyen stílust, műfajt képviselnek. A sajtó jelenlét végképp nem volt releváns, mert a Fonó rétegzenékben utazik (nép-világzene, jazz, etno-jazz), a kiadványok publicitása is ehhez mérhető. Jó nagy halmazból jött ki ez a tíz album. Időről, időre előkerülnek és mindig meg tudnak lepni az addig rejtett újabb rétegekel. Remélem, hogy mást is.
A cikk eredetileg a folkMAGazin októberi különszámában jelent meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.