Régóta itt van az asztalomon a könyv, szerzője – régi harcostárs – maga küldte. Azonnal elolvastam, mert nem lehetett letenni, aztán mégis. Mit is írhat az ember arról, amivel egyetért, amiben nem lát semmi hazugságot, semmi ferdítést? Ahogy telt-múlt az idő, gyakran gondoltam rá. Kedves régi dal jutott eszembe:
A Vízöntő 1990-es száma, akkori lemezük zárása, ami egy ikonikus film zenéje is lett. Olyan fajta muzsika, ami ha egyszer bekerül a fülbe, nem akar onnan kijönni. Pedig mindössze néhány hang az egész, a cigány népdalok mintájára.
Ilyen zenéket kaptunk mi egykoron, ezeken nőtünk fel. Kiss Feri neve és művészete fogalom volt. A világzene előfutárjának, hazai kitalálójának is nevezik őt. Ő maga erről a műfajról, előadásmódról, feldolgozásról, életérzésről, vagy nevezzük bárhogyan is, ezt mondja: "Több kiút is kínálkozik minden nehéz helyzetből, én egyet javaslok: ne vegyük komolyan a világzene blöfföt, és az üzlet torzító-kényszerítő hatásaitól próbáljunk megszabadulni. Szabadság, lelemény, fantázia, hagyományismeret, tisztelet és műveltség. Ezek a fontos kritériumai az emelkedett szintű önkifejezésnek. És akkor nem játsszuk el a lehetőségét annak, hogy húsz év múlva… (ezt a zenét) már nem world-musicnek, hanem azonosság-zenének (Identity Music) fogják hívni." Hogy ez így lett-e vagy sem, most nem fejtem ki. Nézzük inkább Kiss Feri könyvét.
Egy újszülöttnek minden vicc új – mondta Tabi László humorista egykor. Hozzátehetjük: néha nemcsak az újszülöttnek nem az. És van abban valami nehezen értelmezhető, ha valaki közreadja a naplóját. Nagy embernek kell lennie izgalmas történésekkel, vagy izgalmas kort kell körül járnia. A Kötelékek c. kötetre és szerzőjére mindkettő igaz.
Aki a világzenét szereti, nem kerülhette, kerülheti el Kiss Ferenc művészetét. Népdalfeldolgozások, aztán vers megzenésítések, később koreográfiák alapját adó zeneszámok, zenés könyvek és rengeteg anekdota, régi szép emlék fűződnek nevéhez.
A könyv szerzője egész életét leírja, a tiszapéterfalvi ősöktől kezdve, akiknek emléke lehetett az a kárpátaljai dalokból álló összeállítás, ami számomra sokáig a zenei tökéletességet jelentette: Szerelem, szerelem, majd Nekimentem a Tiszának, neki Csetfalvának…
Két zenekar, a Vízöntő és a Kolinda megalapítása talán a legfontosabb elem Kiss Ferenc életében. Az összes ezek után következett dolog valahogy erre emlékeztet.
Kordokumentumnak is nevezhető személyes élmények – meg nem tartott koncertről szóló nyomtatásban megjelent kritika (nem tudta az ítész, hogy nem az a zenekar játszik, hanem másik), anekdota számba menő sztorik, csak becenéven emlegetett társak, mind - mind olyan leírások, amelyekhez nem árt, ha az ember benne van a csapatban, vagy legalább nagyjából tudja, kikről is van szó. Ha viszont túl lenne magyarázva, lábjegyzetelve a dolog, ez nemcsak stílusidegen lenne, de pont a lényegtől szabadítana meg, azaz unalmassá és döcögőssé válna. Márpedig ezek az utak sokfélék voltak, de unalmasak nem.
Levelezéseket is megmutat, amelyek sok mindent megmagyaráznak – utólag.
Szó esik a külföldi turnékról, gyakran különféle táncegyüttesekkel. Ezek az utak azokban az időkben igencsak kuriózumnak számítottak, nem mindenki jutott hozzá ilyen élményekhez. Hallunk a meg nem érkezett hangszerek híján mégis megtartott koncertről, hiszen a zenésznek a zene a lényeg, nem a hangszer. Részletesen olvashatunk arról a hosszan elhúzódó perről, ami egy feldolgozott népzenei felvétel kapcsán indult egy világhírű zenekar részvételével. Sokat tanulhatunk Kiss periratából, az egész benne van a könyvben. Ügyvédek is megirigyelhetik.
Sok szó esik a gyűjtésekről, így írja le a várostól messzi települések hangulatát: "amikor azt hiszed, hogy mindig is ezek között az emberek között éltél, régtől fogva ismersz mindenkit. Gyönyörűséges és félelmetes tájban, a természettel szimbiózisban. Kozmikus magányban, kiszolgáltatottan. De nem félsz, mert körülölel a közösség és vigyáz rád az Isten. Nem törődsz a komforttal, higiéniával, nem fanyalogsz, nem kényeskedsz... Ez a valódi álomidő! A halál utáni végső tartózkodási hely."
Sztorikat is kapunk, vele vagy mással megtörténteket, szerelmekről, találkozásokról, ugratásokról. Tartalmas és izgalmas életkorszak zárult le Kiss Ferenc életében, de nem zárult le az alkotás időszaka. Várjuk az újabb népi slágereket, rádióműsorokat, koncerteket. Kissnek komoly definíciója is van a népzenére: azt gondolnánk, hogy nehezen változik, merev, statikus. Pedig a fenét. Befogadó! Hát, valahogy így kell értelmezni a ma folkzenéjét.
Aki átélte, annak remek nosztalgia. Aki később született, annak startpisztoly a zenék megkereséséhez és megismeréséhez. Nem koptak el a felvételek, ugyanazt mondják a ma fiataljainak amit a korábbiaknak.
Kiss Ferenc: Kötelékek. A Vízöntő és a Kolinda históriája, meg egyéb történetek (Etnofon Kiadó, 2021)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.