Ritmus és hang

be local think global

Bolyki Sára: „Az énekhang máshogy szólít meg, mint a hangszer”

 bolyki_tamas_quartet_foto_bolyki-marci.jpg

Bolyki Sára a Bolyki Tamás Quartetben - fotó: Bolyki Marci

A Halmos Béla Program különleges alkotói pályázatot hirdetett meg, amelynek köszönhetően egy nagyívű, népzene alapú zenemű létrehozására nyertek támogatást a legígéretesebb tervek, köztük Bolyki Sáráé is, aki kimagasló előadói érzékenységével és színekben gazdag énekhangjával bármilyen zenei stílusba képes belesimulni. Nem is csoda, hogy több sikeres formáció tagjaként ismerhetik a jazz, a népzene és a klasszikus zene kedvelői is. A Halmos Béla Programirodához benyújtott pályázatában egy olyan univerzális jelentésrendszerrel bíró témára koncentrál, melynek a zenében való megjelenése már több nagy alkotót megérintett a zenetörténet során.

A Halmos Béla alkotói pályázat célja, hogy a népzenét értő módon felhasználó minőségi, új zeneművek – önálló zeneművek, színházi kísérőzenék, zenés színdarabhoz készülő zeneművek, táncszínházi kísérőzenék –,  vagy népzene-, illetve népdalfeldolgozások szülessenek. A pályázatra népzenei, világzenei, jazz, komolyzenei és könnyűzenei alkotók egyaránt jelentkezhettek.

– Milyen zenei stílusok, illetve műfajok állnak hozzád közel, és milyen zenei közegben alkotsz, tevékenykedsz? A népzenéhez milyen szálak fűznek?

– Zenész családból származom, a klasszikus zene és a többszólamú éneklés volt először hatással rám. A népzenével általános iskolás koromban kerültem kapcsolatba és bár a Bartók konzit klasszikus zongora és szolfézs szakon végeztem, a Zeneakadémián már népi énekesként szereztem diplomát. Jelenleg is népzenét tanítok a Biatorbágyi Pászti Miklós AMI-ban és a Zeneakadémián. Jazzénekesi tanulmányaim tapasztalatait a Jazzation acappella együttesben és Bolyki Tamás gitárossal kamatoztatom. Emellett fúziós projektekben vagyok leginkább aktív: a Babcsán Projekttel magyar és balkáni zenében gyökerező versmegzenésítéseket énekelek, Várallyay Petrával improvizációra épül hegedű-ének duónk. 

Sokféle zenét szeretek hallgatni is, nagyon változó, hogy mikor éppen mire kattanok rá. Az elmúlt hetek kánikuláját dél-amerikai és afrikai előadókkal vészeltem át, a harmadik hullám idején szinte kizárólag indie-folk dalokat, barokk concertókat és Steve Reich-darabokat hallgattam.

Alapvetően stílustól függetlenül azt szeretem, ha hat rám a zene, ha erőt, őszinteséget és szabadságot érzek benne.

– A Jazzation repertoárján azelőtt is szerepeltek népdalfeldolgozások, hogy csatlakoztál az együtteshez, vagy ez a vonal általad erősödött fel? Hogy kerültél a csapatba és mi a te elsődleges szereped itt? 

– 2015 tavaszán helyettesként énekeltem először a Jazzationnel a Lipcsei Nemzetközi Acappella Versenyen. Nagyon jó volt a közös munka, és meg is lett az eredménye, az első helyezést és a közönségdíjat is elhoztuk. Legalább ennyire meghatározó volt számomra az a harmónia, ami a felkészülési folyamatot, majd az egész utat jellemezte. Amikor pár hónap múlva felkértek, hogy csatlakozzak állandó tagként, végső soron emiatt az összhang-élmény miatt vállaltam el.

A Jazzation tizenöt éve jött létre és kezdetektől énekel népzenei feldolgozásokat is. Mikor én beléptem, főleg magyar és ír zenében gyökerező dalok voltak a repertoáron, azóta paiwan, grúz, flamand feldolgozások is születtek, jellemzően egy-egy turnéra, a helyi közönség felé tett gesztusként. Az igaz, hogy a Mi vagyunk a rózsák némi változtatás után miattam került vissza a műsorra, és van pár népdalfeldolgozás, ami rajtam keresztül lett a repertoár része, például egy gyönyörű grúz ima, a Locva, vagy Nógrádi Péter zeneszerző Feljött már a hajnalcsillag című darabja. Hat évbe telt viszont rávenni magam arra, hogy magam is népdalfeldolgozást készítsek a Jazzationnek, úgyhogy rögtön hármat fogok írni. :)

– Három népdalfeldolgozás megvalósítására pályáztál, amelyek műfajilag összetettek, így az autentikus népzenei elemektől a jazzes harmóniavilágon át a kortárs kórusirodalomig sokféle zenei hangzás és stílus inspirál az alkotásban. Milyen technikai, esztétikai, gondolati vezérfonalak tartják egyensúlyban a kompozícióidat, mennyiben törekszel egyfajta progresszívebb, elvontabb hangzásvilág kialakítására és milyen mértékben szeretnéd megtartani a dalok eredeti, hagyományos stíluselemeit? Van valamilyen tematikája a kompozícióknak, ami végigvonul rajtuk? Ha igen, milyen eszközök biztosítják a témák zenei kifejeződését?

– Régóta nagyon foglalkoztat a fény és sötétség témája. A fények és árnyak játéka nemcsak a szemet gyönyörködteti, de ciklikus váltakozásuk a mindennapi életünkre egészen mélyen hatással van: befolyásolja az érzékelésünket, a hangulatunkat, tevékenységeink ritmusát. Emellett az egyik legelemibb kép a fény és sötétség kettőse, rendkívül gazdag és univerzális jelentésrendszerrel bír - nem véletlen, hogy pont a világosságot teremtette meg az első napon az Úr.  A fény és sötétség párosának szentelem a három dalt, amit összetartozó egységként, egyfajta triptichonként képzelek el. Olyan énekeket választottam, amiknek a szövegében megjelenik a fény vagy a sötétség motívuma, különböző vidékekről származnak és alapvető harmonizálási elveik is eltérőek.

Kiindulásként megtartom az eredeti harmóniákat, de a jazz hangzásvilága fogja fűszerezni a felrakásokat.

Az utóbbi időben nagy hatással van rám a hangszínekben rejlő kifejezőerő. Huszadik századi hangszeres darabokat, ambient felvételeket és kísérleti kórusműveket hallgatok ámulattal, és új utakat nyit meg a gondolkodásomban az a (valahol meglehetősen triviális) felfedezés, hogy a hangszínek önmagukban is képesek érzelmi jelentést és vizuális képzettársításokat hordozni. Nem látom még pontosan, milyen mértékben és módon, de szeretném ezt a tapasztalatot is felhasználni a dalok hangszerelésekor.

urania_foto_bolyki-marci.jpg

A Babcsán Projektben, az Urániában - fotó: Bolyki Marci

– Milyen módon teszi még érdekesebbé az acappella hangzás a műveidet? Általánosságban, miért gondolod izgalmas műfajnak az acappella éneklést, téged mi inspirál, mi motivál benne? Milyen zenei kvalitásokra van szükség ahhoz, hogy valaki jól tudjon működni egy ilyen együttesben?

– Az acappella műfajban folyamatosan egyensúlyozni kell a kórusénekesi, kamarazenészi és szólista attidűd között. Minden szólamot egyetlen ember énekel, tehát elengedhetetlen, hogy mindenki magabiztos, ritmikailag és intonációban is teljesen pontos legyen. Legalább ennyire fontos azonban a többiekhez való alkalmazkodás és az alázat is az egységes hangzás érdekében, ez nagyon érdekes dinamikát eredményez. Nagyon szeretem, hogy az énekhang máshogy szólítja meg a hallgatóságot, mint a hangszer. Kíséret nélküli éneklésben teret kaphat a virtuozitás és lehetőség nyílik az előadói határok feszegetésére, de egyfajta kitárulkozást is jelent, hogy

nincs semmi, ami mögé rejtőzhetnénk. 

A többszólamú éneklést hallgatni is nagyszerű, de szerintem művelni a legjobb. Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen része abban az élményben, amikor eszközök és áttételek nélkül lehet része egy nagyobb egésznek, és olyan rezgések születnek meg az emberi hangok és szándékok összeadódása által, amik összekapcsolnak, felemelnek és gyógyítanak.

#ReménytelenségSzépsége rovat további cikkeit itt találod.

rh_tamogatas_1_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ritmuseshang.blog.hu/api/trackback/id/tr1616624400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Kapcsolat, hirdetés, mindenmás: apostrophe.prod@gmail.com

Címkék

cimkefelhő
süti beállítások módosítása