Ritmus és hang

be local, think global

„Minden szubkultúrának megvan a saját hiedelemrendszere”
Folkkocsmák világa # 1

img_1901.jpg

Az 1970-es években kialakuló táncházmozgalom egyik új fejleménye az egyre népszerűbb folkkocsmák világa, mely jelenleg virágkorát éli Budapesten. „15 éve még az összes klubos kiröhögött, hogy a „néptánc délelőtti program gyerekeknek” - mondta el beszélgetésünk alkalmával Fehér Viktor, a Folkkocsmák Világa című dokumentumfilm kreatív producere és szerkesztője. A hétrészes sorozat epizódjait december 5-étől a projekt YouTube csatornáján lehet megtekinteni.

Az egykori Kerekes Együttes tagjaként 10 évig játszott táncházakban, de mindig is érezte, hogy nem ideális az a Művelődési Házas közeg, amibe belekényszerítették őket az akkori lehetőségek. Járta a kocsmákat és a különböző klubokat, hogy a moldvai táncházat több helyre is elvigye, de mindenhol értetlenség fogadta. Amikor 2-3 éve ismét elkezdett táncházakba járni, Fehér Viktort is teljesen magával ragadta a folkkocsmás közeg. Akkor határozta el, hogy olyan dokumentumfilmet készít minderről, amelyből kiderülhet, hagyományőrzés-e ez vagy csak buli, be lehet-e kapcsolódni külsősként, és egyáltalán, miben különbözik a folkkocsma a táncháztól?

Nem csak egy helyszín: mit jelent pontosan a folkkocsma fogalma? A kezdetekhez képest kikből áll és hová fejlődött ez a szubkulturális jelenség mára?

Úgy érzem, hogy a folkkocsma egy újabb lépcsőfoka a hetvenes évek óta folyamatosan formálódó táncházmozgalomnak. Egyrészt azóta felnőtt több generáció, akik már tökéletesen ismerik a néptánc formanyelvét, és akik esténként már nem táncot tanulni akarnak, hanem felhőtlenül szórakozni, mulatni. Másrészt elindult egy önszerveződő folyamat, ami kilép a művelődési házak strukturált terepéről, és a saját kezébe veszi az irányítást: szervez, promótál, és saját közösséget épít. Harmadrészt a szórakozóhelyek, kocsmák is felismerték, hogy a népi kultúrának van egy elég aktív, és jól megszólítható bázisa, akik akár egy szerda este is képesek teltházat csinálni, és hajnalig mulatni, fogyasztani.

Kinek és kikről szól és a folkkocsmák társadalmát bemutató film?

Nem feltétlenül a táncházas közegnek készítettük, így aki olyan szakmai kérdésekre keresné a választ benne, hogy melyik táncmotívum helyes a györgyfalvi legényesben, az talán csalódni fog.

A célunk inkább az volt, hogy megmutassuk egy olyan élő arcát ennek a mozgalomnak, ahol a fiatalok elmondhatják, mit gondolnak erről a kultúráról, a világról és a népi kultúra szerepéről az életükben.

Szerintem ez a dokumentumfilm egy izgalmas lenyomata lett ennek a generációnak. A kívülállók fejében még mindig az a gondolat él, hogy egy népi rendezvényre viseletbe kell öltözni, vagy minimum tudni kell táncolni, énekelni. Ha már néhány fejben eloszlatjuk ezt a kételyt, és ráébresztjük őket, hogy folkkocsmába járók ugyanazt csinálják, mint ő péntek-szombat este, csak más formanyelven, más zenére, akkor már úgy érzem, elértük a célunkat.

Honnan jött a filmkészítés ötlete? Miért fontos, hogy teljesen kívülállók is megismerjék ezt a világot?

Valójában ez a mini-dokfilm a saját Canossa-járásom is volt, mert néhány interjúban talán alaptalanul, de leginkább feleslegesen kritizáltam a táncházmozgalmat. Bár én ezt mindig jobbító szándékkal tettem, könnyen lehet, hogy ezzel megsértettem néhány embert.

Most úgy éreztem, végre megmutathatom a lojalitásomat a népi kultúra iránt.

A videók elkészítéséhez egyébként igyekeztem nem táncházas embereket keresni, akik kívülről tudnak rácsodálkozni erre a közegre. Szőke Barna rendezte és vágja, az operatőr pedig Horváth Dániel volt. Imádtam, amikor Barna az első forgatásra megérkezett egy King Gizzard & The Lizard Wizard zenekari pólóban, majd realizálta, hogy „Hoppá, azt hiszem egy kicsit kilógok a sorból.” Ennek ellenére a második forgatás után már arról érdeklődött, hogy hol lehetne ezeket a táncokat megtanulni, mert teljesen beleszeretett.

47679832_718759618501365_2115247758074970112_n.jpg

Csasznyi Imit nem kell nagyon bemutatni ebben a közegben. Mint népzenész/műsorvezető ő volt az, aki közvetlenségével és helyismeretével megteremtette a kapcsolatot a táncházasokkal. Az egész folkkocsmás világ Imi közege: bárhová mentünk mindenkit ismert, minden helyen otthonosan mozgott, és tudta hol, mi várható. Nekem már csak annyi volt a feladatom, hogy kitaláljam a koncepciót, leszervezzem, és a videók szerkesztésben segítsek. Kis stábbal dolgoztunk, de szerintem így lett élő: nagyrészt észrevétlenek tudtunk maradni, emiatt nem lett steril a bulik hangulata..
 17212253_1659612077389592_6797650961199581081_o.jpgCsasznyi Imre - forrás: Gekko Pub

Te magad hogy veszel részt ebben a közösségben?

Mindig érdekeltek a szubkultúrák, ezért minden olyanba szeretek belecsöppenni, ami a mainstreamtől eltér. Minden szubkultúrának megvan a saját hiedelemrendszere, és hajlamos a világot a saját szemüvegén keresztül nézni. Ettől olyan izgalmasak. Például tagja vagyok egy Fiat Barchetta klubnak a Facebookon, ahol az aktív tagok ezzel az autóval kelnek és fekszenek. Számukra az egész világ a Barchetta körül forog, és akinek mondjuk Mazda 5-e van, az valójában egy eltévelyedett ember, aki még nem érezte meg a valódi érzést, amit csak a Fiat tud adni. Valami ilyesmi a táncházmozgalom is, mint ahogy minden szubkultúra: „Oké, elismerjük, hogy te rockzenét vagy elektrót hallgatsz, én is néha meghallgatom, de azért azt nem lehet összehasonlítani azzal, amit egy palatkai szökős adni tud.” És persze ebben az a jó, hogy mindenkinek igaza van, csak a saját módján.

Bár az utóbbi két évben szinte heti szinten jártam folkkocsmákba, valószínűleg megmaradtam „érdekes” kívülállónak, aki mindig ott áll a pultnál, élvezi a zenét, néha beszáll egy-egy nótába, de vajon mit keres itt?

 Merre tart és milyen célokat állít maga elé ez a kör, akár tudattalanul, akár tudatosan?

Szerintem az, hogy ilyen aktív folkkocsmás élet van jelenleg Budapesten, egy óriási lépés. 15 éve, mikor még táncházakat tartottunk a zenekarommal, szerettem volna valami hasonlót csinálni, de az összes klubos kiröhögött, hogy a „néptánc délelőtti program gyerekeknek”. Most azt láthatjuk, hogy van egy aktív, jól megszólítható réteg, aki klubról klubra jár a hét több napján, miközben magyar népzenére táncol, énekel, szórakozik. Valami ilyesmi lehetett Sebőék célja a 70-es években. Elérték.

Ezek az táncosok, zenészek nincsennek rivaldafényben, nem ír róluk az Index, de éltetik és megélik a magyar népi kultúrát, jól érzik benne magukat. Szerintem ez a legfontosabb, és ennél több nem is nagyon kell.

 

 

A sorozat második részét találod!

Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!

halmosbelaprogram_600x337.png

 

 

 

 

 

 

A projektet a Halmos Béla Program támogatta.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ritmuseshang.blog.hu/api/trackback/id/tr1214431204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Facebook oldaldoboz

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Kapcsolat, hirdetés, mindenmás: apostrophe.prod@gmail.com

Címkék

cimkefelhő