Ritmus és hang

be local, think global

„Amilyen sokszínű a magyar népzene, olyan sokszínűek a mi dalaink is”
Interjú Vizeli Mátéval

vizelimatemandiner.jpg

Vizeli Máté nevével a klasszikus zene iránt érdeklődők éppúgy találkozhatnak, mint a népzenei és világzenei koncertekre járók. A Magyar Zeneszerzők Egyesülete zeneszerzés versenyének első díjasa egyben a Góbé zenekar tagja is, így nemcsak a versenyről, hanem többek között a Góbé új lemezéről is kérdeztük őt. 

Nemrég nyerted meg a Magyar Zeneszerzők Egyesülete versenyét. Milyen darabot vártak a versenyre és mivel pályáztál?

Maximum öt főnyi előadót – és esetlegesen elektronikát – foglalkoztató, népzenei ihletésű, indíttatású kamaradarabot várt a zsűri, legfeljebb tíz perces intervallumban. A lényeg az volt, hogy nem feltétlenül hagyományos népdalfeldolgozásra gondoltak, és valószínűleg azért, mert ahogy én látom, a mai fiatal zeneszerzők nem igazán foglalkoznak a népzenével mint inspirációs forrással. Az alapötlet az volt, hogy amikor 2006-ban írtam egy művet Transylvanian Suite címmel (amelynek az előadóiból lett később a Góbé zenekar), Kiss B. Ádám azt javasolta nekem, hogy valahogyan össze kellene boronálni egy műben a barokk szonáta formát a kalotaszegi népzenével. Például olyanformán, hogy mondjuk Bach a-moll szólószonátájának Adagio-Fuga-Andante-Allegro tételrendje megfeleltethető a kalotaszegi népzene Hajnali-Legényes-Csárdás-Szapora táncrendjével. Ez nagyjából tempóban is egyezik. Ez alapján az elgondolás alapján egy hegedűszólószonáta – egyfajta modern Bach-szonáta – ötlete merült fel, amely tulajdonképpen kalotaszegi népzenén alapszik. Ezt az ötletet akkor hosszú időre jegeltem, és akkor jutott ismét az eszembe, amikor már a harmadik ismerősöm hívta fel a figyelmemet a mostani pályázati kiírásra. Gondoltam, most vagy soha, de álmodni sem mertem volna, hogy ennyire bejön a zsűrinek. Röviden így lehetne összefoglalni a keletkezés történetét.

A zsűrivel beszélgettél aztán? Ki mit emelt ki?

A zsűri elnökével, Jeney Zoltánnal beszélgettem pár mondatot, neki például nagyon tetszett a kottakép. Ezen azért nem lepődtem meg, mivel tizenkét éves korom óta kottaszerkesztő programot használok, ezért nagy gyakorlatom van benne és tulajdonképpen sokkal gyorsabban kottázom így, mint kézzel. De valószínűleg vonzó lehetett az is, hogy ismerem magát a hangszert, amire komponáltam. Jelezte is nekem Jeney, hogy inkább elsősorban hegedűs vagyok és másodsorban zeneszerző, mivel én azért nem rugaszkodtam el igazán a tonalitástól. Persze én magamtól is ilyen zenét írok, de a barokkra is így akartam utalni. Azért az nagy büszkeséggel töltött el, amikor kiderült, hogy nem látszott a darab fúga tételén, hogy még életemben nem írtam előtte egyetlen fúgát sem, hiszen én már a Zeneakadémiára nem zeneszerzés szakra jártam.

Nem vonzott, hogy azt is elvégezd?

A bolognai rendszer miatt úgy gondoltam, hogy jobban járok hegedűsként, mert ahhoz talán még nagyobb szerencsére van szükség, hogy az ember komponálásból megéljen. Szolfézstanár pedig nem akartam lenni. A népzenénél az volt a szerencsém, hogy a klasszikus hegedűszak alapdiplomáját elfogadták, így oda már elég volt csak mesterképzésre járnom.  

Többen inkább népzenészként, a Góbé zenekar tagjaként ismernek. A klasszikus zeneszerzést, illetve a klasszikus hegedű- és brácsajátékot hol helyezed el a tevékenységeid között?

A klasszikus hegedülés eléggé elöl van a listán – bár viszonylag ritkábban művelem, mint a népzenét vagy a világzenét –, hiszen folyamatosan tanítom a Tóth Aladár Zeneiskolában, valamint játszom a Simplicissimus régizenei együttesben, továbbá párommal, Konta Noémi csembalóművésszel is szoktunk kamarazenei koncerteken fellépni. Erről kevesebbet lehet tudni, de ugyanúgy jelen van az életemben. A zeneszerzés valóban nem élvez akkora prioritást, de ha van egy ötletem vagy kapok egy felkérést – mert szerencsére néha arra is van példa –, vagy egyáltalán ráérek, akkor legalább évente egy darabot írok. A legutóbbi két darabomban (Gyimesi concerto és az „Amit tudok” – concerto grosso Szászcsávásról) népzenészeknek és klasszikus zenészeknek kell együtt játszaniuk, ami azért érdekes, mivel a népzenészek szólama egy vázlatosan megírt kotta – leginkább olyan szöveges megjegyzésekkel, hogy például melyik prímás stílusában játsszák el a lekottázott alapdallamot. Az időm legnagyobb részét persze a tanítás és a Góbé teszi ki. A tanításnak nagyjából 85%-a népzene – oktatok hegedűt, brácsát és bőgőt is –, a maradék klasszikus.

Tulajdonképpen hogy jött nálad ez a sokszínűség, hogy ennyiféle zenével és hangszerrel foglalkozz, illetve, hogy fér bele mindez az idődbe?

Népzenész családból származom, így azt gyerekkoromtól kezdve folyamatosan hallottam. Viszont amikor elkezdtem hegedülni, és látták, hogy jól megy, a szüleim mindenképpen azt szerették volna, hogy klasszikus zenét tanuljak. Ez így is történt, elvégeztem a Zeneakadémiát is, de a Transylvanian Suite kapcsán visszajött a népzene is az életembe, amelynek hatására elkezdtem brácsázni, és azért brácsázni, mert nem akartam népzenét és klasszikus zenét egyszerre hegedülni tanulni, mert akkor az ember nem tanulja meg normálisan egyiket sem. A mai klasszikus oktatás még ma sem tűri meg a másfajta módon való megközelítést, pedig szerintem a klasszikus zenében található meg minden, és az ilyesfajta más stílusokból származó zenei utalások miatt

a klasszikus zenészeknek kellene a legtájékozottabbaknak lenniük más stílusokban is, hiszen a jazztől a népzenéig bármi előfordulhat egy klasszikus műben.

Persze lehet, hogy ez csak az én heppem, hogy mindent úgy akarok eljátszani, amilyen. Mindemellett gitározni autodidakta módon tanultam, mert érdekeltek az akkordok, közben ott volt a zeneszerzői vonal is, de ez a sokféle érdeklődés mind a sajátom, ez mind én vagyok. Az időbe nehezen fér bele, de ki kell alakítani időszakokat, hogy mivel foglalkozol éppen egy-két hónapig egy kicsit intenzívebben. Ha ezt sűrűn váltogatjuk, akkor a többit sem felejti el az ember.

Nemrég jelent meg a Góbéval új lemezetek, a Zeng. Ráadásul már az új felállásban. Okozott-e valamiféle nehézséget vagy törést, hogy sok év után Kiss B. Ádám helyett immár Rigó Márton hegedül a csapatban?

Nehézségeket okozott a váltás pillanatában, de szerencsére törést egyáltalán nem, mivel Rigó Marci nagyon ügyesen vette az akadályokat. Ahhoz képest, hogy miután megkerestem Marcit, hogy szükségünk lenne rá, egy szűk héten belül már koncertünk volt és csak háromszor tudtunk vele próbálni, a koncerten a tizennégy számot mindenféle különösebb probléma vagy hiba nélkül tudtuk abszolválni. Marcinak kiváló memóriája van és prímásként nagyjából ugyanazokat kell játszania, mint táncházban, csak épp alatta valami tök más dolog szól. Szerencsés, hogy a népzenei anyagot is nagyon jól tudja, emellett kiváló improvizációs készséggel bír népzenében és azon kívül egyaránt, hiszen zenei berkekben tulajdonképpen minden volt már életében, csak akasztott ember nem. Djangótól kezdve a swingen át a heavy metalig mindent játszott, gitározni is tud, szóval teljesen illett a csapatba. Ami pedig a legfontosabb, hogy nagyon is passzol a góbé kifejezéshez, illetve szellemiséghez, vagyis ugyanolyan hülye, mint mi vagyunk [nevet]. Szóval törés nem volt, de néhány dolgot át kellett formálnunk. Ugyanis bár Marci is jól énekel, de nincs olyan jellegzetes szólóénekesi hangja, mint Kiss B. Ádámnak, így Csasznyi Imi és Czupi Áron vette át az énekszólók jelentős részét, valamint több vokálszólamot iktattunk be, hogy a hangkép ne legyen hirtelen ritkább.  

A tagcserén kívül az előző albumokhoz képest van-e esetleg valamilyen különösebb koncepciója az új lemeznek?

Tulajdonképpen a lemez zenéinek 80-90%-a már készen volt a tagcsere előtt. Mindössze két teljesen új számot írtunk Rigó Marcival, illetve volt még kettő, amit még nem játszottunk előtte, de az alapötlet már megvolt. Valamilyen szinten termékenyebbé tette ezt a pár hónapot a tagcsere, mivel hirtelen sikerült megalkotnunk olyan számötleteteket, amelyeken azelőtt hónapokig, vagy akár egy teljes évig ültünk. Ezért van tizenkét szám az albumon. Koncepcióváltás nem történt, hiszen ugyanúgy magyar népzenéből indulunk ki, bár helyenként van egy kis délszláv muzsika is, illetve van egy ugyan magyar népzenéből kiinduló, de játékstílusában íres ízű dalunk is (a Semmi című szám közepe).

Talán a második lemezhez képest jobban elmozdultunk egy popzenei irányba, de azt hiszem, mindezt igényes keretek között tettük.

 

Tulajdonképpen crossover zenét játszotok, amit nagyon sokan nagyon sokféleképpen szidnak, és valóban, az esetek többségében nem is működik több stílus keresztezése. De mitől fog működni? Mit mivel lehet vagy nem lehet keverni? 

Hogy mit lehet és mit nem, adja magát:

akkor működik, ha az ember teljes mértékben ismeri azokat a stílusokat, amiket össze akar keverni. Ehhez alapvető szinten, de minél mélyebben és behatóbban kell ismerni a népzenét – de nem elméleti síkon, hanem a gyakorlatban –, és kell ismerni a különböző könnyűzenei irányzatok ritmus- és dallamvilágát.

Ha pedig több mindent megismer az ember – nem beszélve a klasszikus zenéről, bár szerencsére többen is klasszikus zenészként kezdtük –, és van kreativitása is, akkor elkezd asszociálni és rádöbben, hogy jé, ez meg ez hasonlít egymásra vagy majdnem ugyanolyan. Tulajdonképpen így alakul ez ki. Mi a Góbéval a legelején célul tűztük ki, hogy szeretnénk feldolgozásokat készíteni, de nagyon jól tettük, hogy nem ezzel kezdtük, hanem először megpróbáltuk minél jobban megtanulni az autentikus népzenét, hogy tudjuk, mihez nyúlunk hozzá.

Sok zenekar ebbe a hibába esik bele, hogy magát a népzenét nem ismerik meg behatóan.  

Ezen belül vagy ezen túl már nem is nagyon vannak tilalmak vagy szabályok?

Persze vannak, de azokat hágjuk át. Alapvetően popszámokat írunk, amelyekben vannak refrének és versék, zenei közjátékok, és ebből kiindulva ahhoz sem ragaszkodunk, hogy egy számban kizárólag egyetlen tájegységről származó dallamokat fűzzünk össze, hiszen a szám popzenei lüktetésére figyelünk: nemrég készült el a klipünk az Idegenből, amelyben maga a versszak egy Küküllő-menti férfitánc dallamváltozata, de van benne dunántúli ugrós és boncidai invertita is. Ezek egymástól messze álló dolgok, de mégis összepasszolnak. A két szempont hat egymásra, hiszen a könnyűzenei lüktetést meghatározza az, hogy milyen népdalt vagy táncdallamot akarunk feldolgozni, de ez fordítva is igaz.

Talán úgy lesz természetes, amit csinálunk, illetve úgy nem erőszakoljuk meg a népzenét, hogy mindig olyan popzenei kíséretet választunk, amelynél a népzenei alapdallam megmarad a saját tempójában, lüktetésében, ugyanúgy, mintha azt népzenei kísérettel énekelnéd vagy játszanád.

Ezért van, hogy ennyiféle stílusúak a számaink, hiszen a reggie-től elkezdve a swingen át a technóig mindenféle feldolgozásunk van már. A nagybátyám, Vizeli Balázs prímás már a második lemezünk elkészültekor megkérdezte tőlünk, hogy „mi vagyunk mi? Ismeretterjesztő zenekar?” És tulajdonképpen nem állt messze a valóságtól, hiszen amilyen a nóta, olyan kíséretet választunk hozzá. Amilyen sokszínű a magyar népzene, olyan sokszínűek a mi dalaink is. Nagyon sok az összefüggés, az egymásra hatás. A klasszikus zenétől sem szakadtunk el, amit bizonyít a Bartók Béla és a Búcsú című számunk, amelyeknél a lemezen az Anima Musicae Kamarazenekar működik közre.

A Honvédtüzér című szám elején Steve Reich Violin Phase című darabját is parafrazeáljátok.

Igen, őt nem kérdeztük meg erről. Ha jól emlékszem, ez pont Egervári Matyi ötlete volt, és én találtam ki, hogyan legyen a 12/8-adból 14/8-os ritmus. De nálunk ez csak egy átvezető téma, ráadásul nem is a Reich-féle eredeti hangnemben.   

A dalszerzés folyamata hogyan zajlik nálatok?

A nótákat, az alapötleteket elsősorban Imi hozza, hiszen neki jut eszébe, hogy miket szeretne énekelni. Egervári Matyi (cimbalom, dudák) meg Czupi Áron (dob) készítik az arrange-t: az ő feladatuk a ritmuskíséret, kiállások, a zenei környezet kidolgozása, amiben pedig nekem van nagyjából 90%-os szerepem, a harmóniák, akkordok kitalálása és megírása.

Mi az, ami le van kottázva?

A vokálok, hogy ne felejtsük el. Bár nem lenne rossz ötlet, hogy csináljunk egy songbookot, amelyben az akkordokat a dallam felé írnánk.

Egyébként visszatérve a klasszikus zenei utalásokra, mennyire fontos, hogy minél több elemet felhasználjatok innen is?

Nem célunk, de természetesen a jövőben sem fogunk elzárkózni előle. Főleg én nem, mivel számomra nagyon fontos, de a többiek is szeretik, szóval a jövőben is meg fog jelenni ilyesmi.

Amúgy is szoktatok népzenét és klasszikus zenét egyaránt szerepeltető projektekben gondolkodni, például többször játszottátok már el Bartók Hegedűduóit az eredeti népzenei anyagokkal együtt. Terveztek még hasonlókat a jövőben?

Igen, most egy Haydn-projekten is gondolkodunk.

Ezzel kapcsolatban felmerült az a gondolat, amit annak idején Somfai László zenetörténész is felhozott a Jánosi Együttes hasonló programja kapcsán, hogy veszélyes ilyen társításokat végezni, mert a népzene javára Bartók kerül majd ki vesztesen.

Én megnyugtatnám őt, hogy az sem mindegy, hogy magukat a duókat hogyan játsszák el, hiszen ha az ember tisztában van a népzenei anyaggal, akkor a duókba is bele tud vinni olyan technikai és zenei elemeket, amelyek azt jelentősen feldobják anélkül, hogy átírnánk azt, amit Bartók leírt. De sajnos a klasszikus zenészek nagy része ezzel nincs tisztában. Ahogyan annak idején ezeket a duókat Kiss B. Ádámmal játszottuk, sok mindent beletettünk, amit általában nem hallunk egy klasszikus zenei koncerten. De talán Somfai László minket nem hallott. Amúgy ilyesfajta programot Kelemen Barnabás és Kokas Katalin is szokott játszani Szalonnával és bandájával: azt vettem észre, hogy amikor ők játsszák a duókat, általában a darabok humorát igyekeznek megmutatni.

Az ilyen projektekben, amikor klasszikust és népzenét is játszotok, mit tartasz igazán fontosnak?

Azt, hogy lehetőleg úgy legyen a műsor összeszerkesztve, hogy a népzenei és klasszikus zenei anyagok úgy kövessék egymást, hogy hallható, felismerhető legyen az egyezés. Fontos, hogy ilyenkor tapsolni se legyen idejük, ha két zenét egymás után játszunk. Egyébként a népzene-műzene kapcsolatát felvonultató koncerteket a Simplicissimusszal is csináltunk, egyrészt Daniel Speer táncaiból, másrészt pedig most dolgoztuk fel az Apponyi-kódex dallamait egy új műsorba, amelybe mai létező táncházi anyagokat szerkesztettem be. Itt is nagyon izgalmas dolgok vannak, hiszen az ember néha egy klasszikus zenemű miatt jön rá, hogy két egymástól viszonylag távol eső népzenei dallam rokon egymással. Szóval még ilyen aha-élményei is lehetnek az embernek egy ilyen program összeállításánál.

Gondolom, az ismeretterjesztő faktor is lényeges ebben.    

Igen, abszolút, ezért igyekszünk ifjúsági műsorokat is rendezni, kisebbeknek és nagyobbaknak is, és igyekszünk úgy összeállítani a műsort, hogy az adott korosztály számára megfelelő legyen.

A Góbé-rajongók hol láthatnak benneteket legközelebb?

A Facebook-oldalunkon megtalálhatók az aktualitások, de amit mindenképp kiemelnék, az június utolsó hétvégéjen (azaz most) a Világfi Fesztivál, ami a mi saját szervezésű fesztiválunk Agárdon június 28. és július 1. között. Minden nap több koncertünk lesz, Rigó Marcival tanítani is fogunk napközben, a Velencei-tóban lehet majd fürödni, de hagyományt akarunk teremteni a Góbé-Aurevoir focimeccsből is, amelyre már tavaly is sort kerítettünk. Persze a nyáron sok fesztiválon elő fogunk fordulni.

 

Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!

A bejegyzés trackback címe:

https://ritmuseshang.blog.hu/api/trackback/id/tr6314079393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Facebook oldaldoboz

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Kapcsolat, hirdetés, mindenmás: apostrophe.prod@gmail.com

Címkék

cimkefelhő