Ritmus és hang

be local, think global

A múlt nyomait a jelenünkben is megleljük
Interjú a kurd alevi énekesnővel, Çiğdem Aslannal

photo_by_sevil_kotan_womad_2013.jpg

Rátalálni a világunk tudatos, nyitott gondolkodású empatikus, természetes és szabad embereire igazán erőt és reményt adó élmény. Çiğdem Aslan Isztambulban nőtt fel, ahol percről percre érzékelhető a világ kettőssége és végletessége, amely azonban sokat tanít a valós humanisztikus világszemléletről és a tettekben megnyilvánuló akaratról. Ahogy Çiğdem Aslan gondolkodását a különböző kulturális értékekbe vetett hit, azok tisztelete és a velük szemben tanúsított tolerancia határozza meg, úgy ezt a meggyőződését művészetében is nyíltan deklarálja. Művészi szabadságot saját erkölcsi elvei adnak számára, melyeknek - az őt körülvevő világra reagálva - csakis ő parancsol.

Melyek az első gyermekkori zenei emlékeid?

A legkorábbi zenei emlékem az, hogy a szüleimet és a testvéreimet hallom énekelni családi összejövetelekkor vagy csak úgy, véletlenszerűen, az otthonunkban. A zene nagyon fontos része az alevi kultúrának, hiszen mindkettő a szóbeliségen, a szóbeli hagyományokon alapszik. Beleszülettem egy speciális zenei közegbe, de később, ahogy felnőttem és felfedeztem a külvilágot, elkerülhetetlen volt, hogy találkozzam Isztambul más kultúráival, a város másféle hangjaival is.   

reggeli2kicsi.jpgTörök reggeli - Nar Gourmet török gasztroblog 

Kihatnak a jelenlegi életedre és a zenédre az Isztambulban megélt tapasztalatok és a téged ért kulturális impulzusok?  

Isztambul megannyi hatást hordoz magában, mely természetesen a város földrajzi, társadalmi politikai és kulturális helyzetéből adódik. Folyton változik - nem is mindig jó irányba - de még megtalálhatjuk a múlt darabjait a jelenben, különösen a dolgok kulturális vonatkozásában. A társadalom összetétele még mindig változatos - habár nem olyan nagy mértékben, mint ahogy régen volt. Ez a változatosság több kulturális színt eredményez egyúttal, ha úgy döntünk, hogy ilyen szemszögből nézzük a dolgot. Ha képesek vagyunk ezt befogadni, magunkba építeni, gyarapítani fog bennünket. Én, aki Isztambul kisebbségi közegéből jöttem, ezt választottam.

Isztambul - korábbi történelmi nevein Bizánc, Konstantinápoly - 15 milliós agglomerációs lakosságával a Föld egyik legnépesebb, ezen belül Európa legnépesebb települése, Törökország kulturális, művészeti és gazdasági központja, illetve 1923-ig fővárosa. A város a Boszporusz és a Márvány-tenger két oldalán terül el, tehát egy része Európában, másik része Ázsiában található. A város elhelyezkedéséből, a vallási és etnikai sokszínűségből adódó kulturális kontrasztok látványosak és jól érzékelhetőek Isztambulban, mely – történelmi távlatokban is – kozmopolita: lakossága mindig is sokféle nemzetiségből állt össze és vallásilag sem volt egységes. A nem török, illetve a nem muszlim lakosság aránya ma elenyésző, egyrészt a törökök betelepülése, másrészt a kisebbségiek kivándorlása miatt. A városban az alapítás óta jelenlevő görögök nagy része az 1950-es években, az ellenük irányuló zavargások miatt távozott, a középkorban idetelepült olaszok pedig az Oszmán Birodalomban élvezett kereskedelmi előjogaik megnyirbálása okán hagyták el Isztambult. Mindkét kultúra erőteljes hatást gyakorolt a városra. 

Hogy tudnád meghatározni az alevizmus lényegét? Milyen kulturális elemei vannak, amelyeket Európában kevéssé ismernek az emberek?

Az alevizmus egy szinkretikus hitrendszer, amely több hasonlóságot mutat a buddhizmussal és a zoroasztrizmussal. Törökországban az iszlám egy szektájaként tekintenek rá, de ha megfigyeljük a vallási gyakorlatát, meglátjuk az eltéréseket.

Az alevizmusban Hakk az Isten, ami azt jelenti: igazság. Az alevik minden élő teremtményt szentnek, egy Istentől való esszencia hordozójaként tekintenek. Az alevik egymást „léleknek” hívják, ami nemtől független elnevezés. Ennek értelmében a nők egyenrangúak a férfiakkal. Az Istent, a világegyetemet és az emberi lényt egy egységként tekintik. Az Istent nem kötik állandó istentisztelethez, képekhez vagy írott dokumentumokhoz: az ő egyetlen lakóhelye az emberi szívben található. Ezért az alevik nem „félik az Istent”, hanem szeretik, nem hisznek a paradicsomban vagy a pokolban, hanem egy végtelen keringésben, mely a tökéletesség és a gyökerekkel való újraegyesülés állapotában ér véget. A cél egy, de a cél eléréséhez vezető út különböző lehet.

A dogmákon való felülemelkedés fontosságát hangsúlyozza az alevizmus. Minden nemzetet egyenlőnek tart, tekintet nélkül az etnikai, faji, nyelvi különbségekre, egyszerűen azért, mert minden lény ugyanazt a szent lényeget hordozza magában. A humanizmus, az emberi egyenlőségbe vetett hit, a kölcsönös segítségnyújtás és a nemek közötti egyenlőség az alevi közösségek által együttesen megfogalmazott fő társadalmi attitűd.

Alevi hitű emberek elsősorban Törökország területén élnek, a lakosság mintegy 20 százaléka tartozik ehhez a vallási irányzathoz. A legtöbb alevita török vagy kurd származású. Az alevizmus tulajdonképpen nem vallás, hanem egyfajta hit, humanisztikus világnézet, amely Törökország keleti részéről, Anatóliából származik és különböző kulturális értékeket, és nézeteket egyesít. Az aleviták nem járnak mecsetbe, nem tartják a muszlim ünnepeket és nem böjtölnek Ramadánkor. Általánosan elmondható, hogy az aleviták szociálisan érzékeny emberek, számukra a központban az ember áll, a férfiakat és a nőket egyenlőnek tekintik. Az emberiség isteni jellegét hangsúlyozzák egy, az emberiségen kívül és a felett álló istennel szemben. Az aleviták között sok haladó szellemiségű, szociáldemokrata és liberális beállítottságú művész, politikus, író található. A toleranciát és egyenlőséget sugalló vallás egyik igen fontos alapelve: „Nincs ember Isten nélkül, és nincs Isten ember nélkül”. A modern Törökországban a ’90-es évekig állami tiltás korlátozta a szunnita muzulmán hittől eltérő, nyilvános vallásgyakorlást, ilyenképpen az alevi közösség önazonosságának tudatos elrejtésére kényszerült.

A zene hogy jelenik meg az alevik kultúrájában?

A zene az alevi kulturális élet legjelentősebb eleme. A jelenléte mindenütt érezhető, a rituálék részét képezi. Az anatóliai tradícionális népzene többnyire az alevizmus hagyományain alapszik. A saz (bağlama) az alevik szent hangszere, úgy is nevezik, hogy a „húros szent könyv”. Azt mondják, hogy nem léteznek szavak a saz nélkül és saz nem létezhet szavak nélkül. Minden érzelem, gondolat és hiedelem a zene kíséretében fogalmazódik meg, vele együtt jut kifejeződésre.

Tahir Palalı és Çiğdem Aslan tradicionális kurd-alevi dalokat adnak elő. A duó rendkívül szépen megformált zenei világa Közép-és Kelet-Anatólia népzenéjét dolgozza fel. "Tahir és én tíz évvel ezelőtt találkoztunk egy barátom révén. Tahir zenész és vizuális effekt alkotó művész. Együtt adunk elő alevi dalokat, amelyek nagyon közel állnak a szívemhez."

A múlt kulturális értékeinek megtartását tekinthetjük a művészeted vezérfonalának? Hogyan tudod megőrizni a gyökereidet egy olyan multikulturális, kozmopolita közegben, mint London, ahol most élsz?

Ismét a szóbeli hagyományok fontosságát emelném ki a saját kultúrámban és azt, hogy a generációk a zene és a történetmesélés által hogyan örökítik át, hogyan hagyományozzák egymásra a kultúra alapjait, tanításait. Úgy gondolom, mindannyiunkban megvan az a velünk született hajlam, hogy tiszteljünk és értékeljünk mindenfajta hagyományt. Ezt akár empátiának is nevezhetjük. Ez az érzékenység magával hoz egyfajta rugalmasságot is: hogy hogyan legyél alkalmazkodó kompromisszumok, megalkuvás nélkül. Azt gondolom, hogy a saját kulturális hagyományainkat nem konvertálni kell. Úgy képzelem el, mint amikor egy fazékban felolvad egy alapanyag, együtt, más ízekkel és ezáltal születnek még finomabb, még fenségesebb új eszenciák.

Hogy fedezted fel magadnak a rembetikot? Mik a legfontosabb érzelmi, gondolati elemei ennek a zenének, amelyek a legközelebb állnak hozzád, amelyek a személyiségednek is fontos részét alkotják?

Úgy gondolom, hogy ennek a műfajnak a nemtörődöm attitűdje alapvetően jól illik hozzám. 2000-ben kezdtem el rembetikot illetve smyrneikot énekelni, amikor becsatlakoztam egy zenekarba az Isztambuli Egyetemen. Az ott szerveződő zenei klubnak akkor egy olyan projektje volt, amely Törökország kulturális gazdagságát emelte ki etnikai kisebbségek dalainak előadása által, amelyek eredeti nyelven szólaltak meg, nem pedig a török nyelvű változataikban. A repertoárban voltak görög, örmény, kurd, ladino, arab és alevi dalok. Mindannyian tanulmányoztuk és megtanultuk az összes dalt, és én kaptam azt a feladatot, hogy rembetiko dalokat elénekeljem, így azokra kicsit több figyelmet fordítottam. A rembetiko dalok éneklése nagyon természetes érzés volt számomra, akkor is és most is. A családomban senki sem beszél görögül és senki sem ismeri a rembetikot, tehát az egyetlen ésszerű magyarázat illetve összefüggés a dalok és köztem csak maga Isztambul lehet.

Az egyik kedvenc költőm, Edip Cansever egyik versében azt írja:

"Az ember hasonlatos ahhoz a helyhez, ahol él;
olyan, mint a vize, a talaja, a hal, amely a tengerében úszik,
a virág, amely a földjét borítja."

A zene is pont ilyen! Τükrözi a lakóhelyét. Ez az egyik magyarázat arra, hogy a zene miért változik a lakossággal, az emberekkel együtt. A rembetiko dalokból betekintést nyerhetünk a menekültek, az underground közösségek, a társadalom alsó rétegei és a zenésztársadalom életébe is.

imag2820_1.jpgNar Gourmet török gasztroblog 

Çiğdem Aslan az isztambuli egyetemen angol irodalmat tanult. " Az angol volt a kedvenc tantárgyam már a középiskolában is, így akartam kitűnni. Jó döntésnek bizonyult. Emlékszem, hogy nagyon élveztem John Fowles és Jean Rhys munkáit. Máig kedvenc törökországi íróm és költőm Yasar Kemal  (többször jelölték Nobel-díjra) és Cemal Sureya (Apollinaire, Aragon, Lorca, Saint-Exupéry török fordítója). Jelenleg Shaun Usher által összeállított "Letters of Note" -et olvasom."

A 2013-ban megjelent Mortissa című album az énekesnő első szólólemeze, amelyen görög rebetiko dalok hallhatóak, melyek a harmincas évek kis-ázsiai zenei hagyományaiból és a csodás Smyrna zenéjéből születtek. A lemez éppen abban az évben jelent meg, amikor Isztambulban a Taksim téri felkelés zajlott. Az erőszakos összecsapásokat hónapokig tartó békés ülősztrájk előzte meg: környezetvédő civilek egy csoportja az isztambuli Gezi Parkba tervezett kormányzati beruházás ellen tüntetett, ám május 31-én dámai fordulatot vettek az események: a rendőrség brutálisan lépett fel ellenük, könnygázgránátokkal és vízágyúval oszlatta fel a tömeget. Nem először történt meg, hogy Isztambul gyönyörű városa zűrzavarban állt, hisz 1977-ben 34 ember halt meg ugyanezen a téren, miután egy közeli épületből tüzet nyitottak a tüntető tömegre.Nem meglepő, hogy Çiğdem Aslan, aki nem messze született a Taksim tértől, mélyen érintett volt a történésekben, még ha távolról is. A Çiğdem Aslan diszkográfia megtekinthető az énekesnő honlapján.

A Çiğdem által előadott dalt az egyik legendás rebetiko énekesnő, Roza Eskenazi énekelte lemezre először 1954-ben. Az isztambuli, tradicionális eredetű dallam az anatóliai görög rebetiko avagy smyrneiko jellegzetes stílusában, tipikus hangszerapparátusával - kanoun, hegedű, klarinét, oud, bendir - szólal meg, szövegében pedig a dervisek bódult táncát említi. 

A női függetlenség kifejezése az előadóművészetedben koncepcióképp van jelen? A repertoárodban szereplő dalok mondanivalója tükrözi ezt az ideát?

Számos kulturális, gazdasági és társadalmi törvénnyel, irányzatokkal, struktúrákkal vagyunk körülvéve, amelyeket el kell tűrnünk nőként, leánygyermekként, feleségként, énekesnőként, mindannyiunknak, akik különböző emberek vagyunk, akik valahonnan jöttünk, valamilyen háttérrel rendelkezünk. A sztereotípiák nagyban korlátozták a régi idők rebeteseit és rebetisáit is, akik szembementek ezekkel a sztereotip normákkal, és biztos vagyok benne, hogy szabadabbnak is érezték magukat. A zenémben, a zenei karrieremben - ha független nő típusát képviselem benne - a repertoárom gondos kialakítására törekszem, amelyben a nő nem, mint tárgy, hanem mint téma jelenik meg. Természetesen nem csak nőkről éneklek, olyan dalt azonban nem adok elő, ami, bár zeneileg nagyon tetszik, szövegében degradáló a nőkre nézve.

A rembetiko görög városi zenei műfaj, mely görög népzenei hagyományokon nyugszik, de a tradícionális zenéből egyedi kompozíciók, megírt dalok is kialakultak, melyek igen közel maradtak a különféle görög illetve kis-ázsiai népzenei stílusokhoz.
A rembetiko alapvetően Kis-Ázsiából ered, ahol a kávézók, a börtönök és az ópiumbarlangok zenéje volt., az alsóbb társadalmi réteg fontos önkifejezési formája. Különösen Szmirna, mai nevén Izmir zenészei voltak ismertek. 1923-ban Görögország és Törökország között kényszerű lakosságcserére került sor, mely a történelembe a „kis-ázsiai katasztrófa” néven vonult be. Igazi exodus vette kezdetét, melynek mélyreható következményei ma is érezhetőek. Mindkét ország lakóinak jelentős hányadát sújtotta a hontalanság, a vagyon-és jogfosztottság. Egyik napról a másikra csaknem kétmillió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét, a teljes kilátástalanságba lépve. Mintegy 1,5 millió görögöt és csaknem félmillió törököt érintett a kényszerű lakosságcsere. Kezdetben a rebetikot csak a Pireuszba érkező kis-ázsiai menekültek játszották. Később Görögország egyik legnépszerűbb zenei formájává vált.1932-ben készítették az első felvételeket, 1936-tól, a Metaxasz diktatúra alatt pedig tiltották, ugyanis a korai rembetiko témája sokszor a hasis, a drogok, az underground életforma egyéb jellemzői voltak...ráadásul amolyan "törökös" hangvétellel szólaltak meg a dalok, melyet politikailag szintén nem kívánatosnak ítéltek.
A 20. században Athénben, Pireuszban és Thesszalonikiben szubkultúrákban fejlődött a zene és változott, formálódott különféle hatások befolyása alatt, éppen ezért különböző korszakait szokás megkülönböztetni, azonban ezek az úgynevezett korszakok igazán nehezen határolhatók el egymástól, hiszen a korábbi stílusjegyek visszaköszönhetnek az időben később született kompozíciókban is. Azonban van egy-egy jellegzetes hangzás, mely alapján különbséget tehetünk az egyes időszakok dallamai között.
A rembetiko dalokról általánosságban elmondható, hogy a lelki keserűség, fájdalom, a szenvedély, a szerelmi vágy, a szegénység és gazdagság ellentéte, a drogok, a szexualitás, az otthontalanság és a vándorlás valamint nosztalgia járja át őket; ebből az érzületből születtek a különösen szuggesztív dalok. Szokták az amerikai blues műfajához is hasonlítani. A rebetiko fénykorát az 1930–1950-es évekre tehetjük.

studio_l_hermitage_paris_-2014.jpg

Vannak olyan tevékenységeid a zenén kívül, amelyekben még társadalmi és politikai témákra reflektálsz? Szerinted egy zenésznek kötelező megjelennie a társadalmi és politikai szférában is, hogy ne „csak” zenészként tekintsenek rá?

A dalok mondanivalójának előtérbe helyezése az egyik módja annak, hogy ne csak zenészként legyünk jelen. Időnként vállalok társadalmi vagy politikai tevékenységet is annak érdekében, hogy kifejezzem a szolidaritásomat azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyekben hiszek. Ugyanakkor megértem azokat a zenészeket és művészeket, akik ezt nem teszik. A művészek csupán az előadásukkal éppúgy nagy hatással tudnak lenni az emberekre és a társadalomra.

A Çiğdem Aslan és quartetje május 24-én lép fel a Budapest Folk Festen. 

profil_folfest.jpg

13418910_1206013296099477_2582238584312218617_n.jpg

 

 

 

Köszönjük az interjú elkészítéséhez nyújtott segítségét és az ételfotókat a Nar Gourmet török gasztroblognak

in English →

Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://ritmuseshang.blog.hu/api/trackback/id/tr7013781838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Facebook oldaldoboz

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Kapcsolat, hirdetés, mindenmás: apostrophe.prod@gmail.com

Címkék

cimkefelhő