Ritmus és hang

Március 31-én a Pont Fesztiválon lép fel a Szardíniáról érkező Cuncordu e Tenore de Orosei. Orosei a szárd tenor éneklés ősi központja, ahol a mai napig eredeti formájában él a Cuncordu és a Tenore egyedülálló stílusa. Sabino Martiradonnát, az énekegyüttes menedzserét kértük, hogy világítsa meg az eddig nálunk ismeretlen zenei hagyományt.

Honnan ered a Cuncordu e Tenore de Orosei által képviselt különleges énekstílus?

A „tenor” éneklés eredete nem ismert a tudósok szerint. Ez egy egyedülálló éneklési forma, csak Mongóliában és Afrikában találkozhatunk hasonlóval: a különlegessége miatt az UNESCO az emberiség Szellemi kulturális örökségének nyilvánította. A tenor éneklésben a „Sa vochénak” nevezett szólam kezdi az éneket egy improvizált vagy egy költőtől származó szárd nyelvű verssel. Ezután kapcsolódik be - szótagokkal, nem értelmes szavakkal - a két glottális szólam, a contra és a bassu, és egy természetes hang (mesuvoche), hogy kiegészítse a hangzást. A régi eredete alapján a „tenor” éneklésre egy olyan ősi polifónia-rendszerként is gondolhatunk, ami egyszerűen a háziállatok hangjának utánzásán alapul: a „contra” szólam a bárány bégetését utánozza, a „bassu” az ökör bőgését, a „mesuvoche” pedig a szél enyhe fütyülését. Természetesen, mivel nem ismerjük pontosan ennek az éneklési módnak az eredetét, ez csak egy elmélet, amit nem tudunk egyértelműen bizonyítani. Ennek az éneklési módnak a profán változatát számos alkalommal használják, főleg ünnepekkor, amikor tánc is kíséri, de szerenádként vagy a vidéki napi munkát kísérő énekként is megjelenhet.

Mesélne az éneklési mód szakrális oldaláról is?

A „Cuncordu”, szárdul „cuncordos” éneklés – melynek jelentése egyetértés, megegyezés, egyesült, összhangban lévő – az 1500-as és 1700-as évek között Szardínián alapított szerzetesrendekkel együtt született. Oroseiben először a Santa Croce, utána a Santo Rosario majd végül az Anime purganti rendek alakultak meg. A Cuncordu négy férfi hang szárd vagy latin nyelvű éneke, ami a liturgikus év számos pillanatát kísérheti, de a legnagyobb szerepe a nagyhét különböző szertartásaiban van.
A szövegek költők művei, leggyakrabban papoké, és szentek erényeiről, Krisztus passiójának megrendítő pillanatairól vagy Mária szenvedéseiről szólnak. A szövegek különösen alkalmasak a teatralizálásra, különösen a nagyhét szertartásaihoz kapcsolódók, amelyek arra épülnek, hogy az emberek részt vesznek a felvonulásokon és a rítusokban. Ezek a katalán „goigsból” és a kasztíliai „gososból" eredően „gozosnak” hívott (szertartás) szövegek szárdul íródtak. A három rend még mindig aktív, és a tevékenységüket Oroseiben, más szardíniai településekkel ellentétben soha nem szakították meg az idők során. Az Oroseire jellemző Cuncordu éneklés a sziget egyik legjelentősebb vokális kifejezésmódja. Mindegyik ének hagyományosan Oroseiből származik.

Cuncordu e Tenore de Orosei 40 éve alakult. Mi volt a céljuk a kezdetekkor?

Az évek során az együttes összetétele többször változott, de ennek a szárd és különösen az orosei-i művészeti örökségnek a megőrzése és terjesztése iránti vágyunk mindig is erős volt.

Milyen dalok szerepelnek a repertoárban? Hogyan találnak meg egy-egy új dallamot, amiket korábban még nem énekeltek?

Mindegyik tradicionális dal és kifejezetten a'capella éneklésre íródtak.


Milyen technikájuk van a gyakorlásra, és technikailag mi a legnehezebb?

Nem létezik egyetlen módszer. Minden része spontán jön, a technikát az idősektől tanuljuk meg, majd a napi gyakorlás során finomítjuk, mivel ezek az énekek a hétköznapi élet részét képezik.

Hogyan reagálnak a különböző országokban az önök fantasztikus a'capellájára?

A reakciók nem változnak túlságosan. Mindegy, hogy egy színházban vagy egy templomban vagy egy olyan nagy fesztiválon adunk elő, mint a Sines vagy a Womad, a reakció az éneklés közben, és gyakran az egész koncert során a teljes, már-már vallásos csend, amit egy felszabadító taps követ.

Milyen várakozásaik vannak a Pont Fesztiválon tartandó workshop előtt és egyáltalán: hogyan készülnek a fesztiválra?

Egy nagyon kötetlen esemény lesz, aminek megpróbáljuk megismertetni a hagyományainkat a következő szempontok szerint:
1. A szardíniai daltípus eredete és jellegzetességei és a szakrális, illetve a világi megközelítés közötti különbözőségek.
2. A különböző énekhangok és énektechnikák gyakorlatias bemutatása.
3. A szakrális dal (a Cuncordu)
4. A világi dal (a Tenore)
5. A szárd tán rövid bemutatása.
6. A szárd hangszerek megismertetése a közönséggel.

Az olasz fordításban nyújtott segítséget köszönjük Nábelek Fruzsinának.
Fotó: Susy Ninni

Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot itt és oszd meg ismerőseiddel is. Kösz!