Ritmus és hang

A nép- és világzenei előadók Facebook-jelenlétének elemzése után a YouTube-ot néztük meg alaposan. Elszomorító, amit találtunk: nagyon sokan még az alapvető lépésekig sem jutnak el. Pedig nem is kell olyan sok energiát befektetni, hogy a zenénket sokkal hatékonyabban juttassuk el a közönséghez.

A YouTube nem pusztán a videók gyűjtőhelye

A kontextus felvázolásával kell kezdenünk, már csak azért is, mert láthatóan sokan nem tudják: mit és miért (volna) érdemes megtenni – nem is olyan sok energia befektetésével –, hogy a videómegosztón, ami közismerten a zenehallgatás egyik legfontosabb platformja már jó néhány éve, hatékonyan legyünk jelen.

Ahogy a Facebook nem csak egy olyan „felület”, ahová ki lehet tenni az új megjelenéseket és a koncertek időpontjait, úgy a YouTube sem pusztán egy gyűjtőhely, ahová ki lehet tenni a videókat. Mindkettő egy „platform”, de mondjuk inkább úgy: külön világ. Ezt persze gyakorlatban mindenki tudja: a Facebookon is el lehet tölteni órákat „csak úgy”, a YouTube beszippantó hatása is közmondásos.

Rendre előkerül a YouTube és a zeneipar képviselői közötti vitákban, hogy ez utóbbiak szerint a Google rengeteget profitál a zenéből, ám ebből nagyon kevés jut az alkotóknak; mire a YouTube többek között azzal szokott válaszolni, hogy ámde milyen hatékony promóciót adunk! Amire az a szokásos válasz, hogy hadd döntse el a zenész, menedzsment, kiadó, hogy mit hogyan akar promózni. Akármi lesz ennek a vitának a végkifejlete, realistán nézve a magyar nép- és világzene túlnyomó többsége számára a YouTube mint jelentős bevételi forrás nem jöhet szóba – az a kérdés, hogy a zenénk megismertetésére hogyan lehet a legjobban használni.

Egy jól karbantartott YouTube-csatorna segít, hogy megtaláljanak és hogy ott maradjanak

Ezért nagyon fontos egy zenész számára, hogy ne csak úgy ott legyenek a videói, hanem gondozott formában tálalja őket. Két szempontból is. Egyrészt jól tudjuk, hogy sok potenciális hallgató először itt keres rá egy előadóra, ha kíváncsi lesz, hogy kicsoda-micsoda ő. (Mondjuk ha a koncertkínálatot böngészi, és lát egy ismeretlen nevet.) Másrészt kevésbé ismert, de igen fontos tényező az, hogy ahhoz, hogy rá lehessen találni valakire mintegy véletlenül, a YouTube-on barangolás közben, talán még fontosabb a jól karban tartott jelenlét a YouTube-on. Egy jól megcsinált csatorna hatékony eszköz arra, hogy a felhasználót az egyik videónkról a másik, saját videónkra terelje át (mármint ahelyett, hogy valahol máshol folytassa a youtube-ozást), és így jóval nagyobb valószínűséggel jelenünk meg azoknak, akik nem szándékosan minket keresnek, de valami hasonló videót néztek éppen.

A Google videókat ajánló algoritmusa persze szupertitkos, csakúgy, mint az az algoritmus, ami eldönti, hogy a Facebookon mi jelenik meg az egyes felhasználók hírfolyamában – de azért sok mindent lehet róla tudni vagy sejteni. Az biztos, hogy egy jól megcímzett és felcímkézett videó valószínűbben jelenik meg az ajánlatok között (pl. asztali gépen a jobboldalt és a lejátszófelületen a videó vége után), és nagyobb valószínűséggel kattint rá a felhasználó – főleg akkor, ha még egy jó indexkép is kapcsolódik hozzá. A YouTube előtt eltöltött idő nagy hányadát pont az így ajánlott videók nézése teszi ki.

Ha valaki rátalált egy videónkra, tetszett neki, kíváncsivá tette, hogy mit csinált még az adott zenész, zenekar, akkor jellemzően vagy az algoritmus által felkínált videókon megy tovább, vagy a csatorna főoldalára kattint. Képzeljük el, hogy ott a legutóbb feltöltött videók teljesen rendezetlen halmazát találja, esetleg vegyesen olyan véletlenszerű videókkal, amiket a csatorna kezelője lájkolt – nem túl csábító, a kívülálló számára nem mond semmit. Olyan extra erőfeszítést kíván pusztán a tájékozódás, amit nem lehet elvárni egy átlagos, nem elkötelezett érdeklődőtől. A csatorna kezelőjének kell megtennie az erőfeszítést, vezetnie őt.

Az első dolog, amit megtudunk a Babra zenekarról, hogy feliratkoztak több más csatornára

Ezért igen fontos a csatorna főoldala. A legfelső, kiemelt videó legyen jellegzetes, fontos és lehetőleg friss, gyorsan derüljön ki belőle, mi ez és miért jó. Alatta pedig a zenekarhoz kapcsolódó tartalmak legyenek áttekinthetően elrendezve, mégpedig a felhasználó vélhető szempontjait figyelembe véve.

Ha sikerül elérni, hogy a felhasználó a zenekar egyik videójáról egy másikra lépjen tovább, az jelzés az algoritmus számára, hogy ez a csatorna képes a YouTube előtt tartani a nézőket – márpedig a videómegosztónak ez a legfőbb célja (a YouTube nyíltan a tévé versenytársa kíván lenni, ami órákra leköt), ezért az algoritmus az ilyen csatornákat részesíti előnyben. Tehát egy jól megcsinált csatorna nemcsak önmagában, hanem járulékos hatásai miatt is fontos: a keresőtalálatokban, ajánlatokban való megjelenést segíti.

További hatékony eszköz a nézők megtartására a playlistek készítése, hiszen ezek pont erre szolgálnak: egyik videóról a másikra visznek. Még az is számít (a YouTube-nak is, a nézőnek is), ha mások videóiból kínálunk összeállítást, persze hozzánk kapcsolódó témában (pl. hatások, hősök).

Ha nem akarunk a youtuberekkel versenyezni, akkor nem is kell ebbe olyan sok energiát fektetni

Hozzá kell ehhez tenni valamit, amit sokan elfelejtenek: a YouTube nemcsak videómegosztó, hanem egy közösségi felület is. A sikeres youtuberek elképesztő, a csúcsok közelében akár a legnézettebb tévéműsorokat is verő kattintásszámai mögött ott van az a külső szem számára nem feltétlenül látható, de rengeteg energia, amit a rajongótábor kialakításába, megtartásába, terelgetésébe fektetnek.

De ez a világ távol áll tárgyunktól; hiszen még a popipar csúcsain is küzdenek azzal, hogy a YouTube-nak ezt az oldalát jól kihasználják – más gondolkodásmódot, hozzáállást igényel a minimum heti rendszerességű videógyártás, pláne a videók és kommentek stb. általi közösségépítés, mint a klip- és koncertvideó-készítés megszokott módjai.

Érdemes tehát a közösségépítés, a kapcsolattartás felületének inkább a Facebookot használni. A jó hír az, hogy ebben az esetben a YouTube csatornánk kezelése nem igényel olyan rendszeres erőfeszítést, mint egy jó Facebook-oldal fenntartása: nem kell az állandó jelenléten dolgozni.

Amit meg kell tenni egy jó csatorna létrehozásához, valójában egyáltalán nem bonyolult, nem igényel különleges érzéket – csak egy egyszeri nagyobb elszánást (feltöltés, rendezés), aztán karbantartást. Ehhez ráadásul van bőven segítség, maga a YouTube is rengeteg anyagot kínál.

Következzen tehát az általunk megvizsgált 38 nép- és világzenei előadó YouTube-os jelenlétének elemzése (a teljes listát lásd alul). Előre kell bocsátani, hogy csak a saját csatornákat néztük, tehát most nem lesz szó például olyan gyűjtőcsatornákról, mint a Fonó, a Gryllus Kiadó, vagy a rengeteg népzenei anyagot közlő HUNGARIAN and other TRADITIONS csatorna, amelynek majdnem 13 ezer feliratkozója van, és 2007 óta több mint 24 milliós összesített nézettséget szedett össze

A HUNGARIAN and other TRADITIONS csatorna legnépszerűbb videója 765 ezer fölötti nézettségnél jár

Aki egyáltalán nincs fent, az minden kontrollt kienged a kezéből

A 38 megvizsgált előadóból 11-nek egyáltalán nincsen csatornája, vagyis nem tölt fel saját maga videókat. Ez hatalmas hiba. Azt jelenti, hogy az előadó teljesen lemond annak a kontrollálásáról, hogy hogyan, tehát milyen minőségben, milyen képanyagokkal és szövegekkel kísérve jelenik meg a de facto egyik legfontosabb zenei platformon. Mindezt rábízza a felhasználókra, akik egyébként a legtöbb esetben igen jó szándékú rajongók (mi másért vennék a fáradságot videók elkészítésére és feltöltögetésére), de hát ilyesmit semmilyen más környezetben nem tenne meg az ember. Olyan ez, mintha a lemezünk maszterelését, borítóját és szövegeit bíznánk idegenekre, csak éppen a YouTube-videók több emberhez jutnak el.

És ugyebár nem mondhatjuk, hogy valami új dologról van szó, aminek a fontosságára még csak most kezdünk el ráébredni. Az önálló YouTube-jelenlét hiányára különösképpen nincs mentség akkor, ha az előadónak van menedzsmentje.

A legmeglepőbb az, hogy olyan népszerű eladók is vannak ebben a körben, mint Herczku Ágnes, Sebestyén Márta és a Sebő együttes. Pedig tőlük rengeteg, néha sok tíz-, sőt, sok százezres nézettségű videót is találhatunk, amiket mind mások töltöttek fel.

Akik addig jutnak el, hogy éppen csak ott vannak

Azoknál az előadóknál, akik létrehoztak maguknak csatornát, legalább azt szinte mindenki tudja már, hogy a videókat rendesen meg kell címezni. Mindössze két olyat találtunk (Zsikó Zoltán és az Oláh Gipsy Beats), ahol a videók címéből nem derül ki az előadó és a dal címe – másoknál viszont legalább az általános, hogy ezek rögtön kiderülnek, és a videó alatt még további fontos információk is olvashatók. Kivétel ebben a Makám amolyan „elkezdtük, félútig sem jutottunk, aztán más dolgunk akadt” típusú csatornája (ilyesmi sok más csatornán is érződik), ahol több koncertfelvételről egyáltalán nem derül ki, hogy mikor és milyen felállásban készült, pedig egy ilyen nagy múltú, sokat változott zenekarnál ez alapvető lenne. (Nekik egyébként van egy másik is, ahová 8 éve került fel több videó, aztán ennyi.)

Létezik, de egyáltalán nem „gondozott”, vagyis teljesen rendezetlen főoldalt mutat a 38-ból 11 csatorna. Ezek jó részén az látszik, hogy egyáltalán nem gondolnak a YouTube-ra mint önálló platformra: számukra ez az a hely, ahová fel szokás rakni videókat, és ennyi. Pedig van köztük olyan, akik elég sokat feltöltöget, mint például a Romengo, de minden rendezés nélkül.

Külön érdekesek azok a csatornák, ahol van legalább egy-két playlist, tehát látszik, hogy volt szándék arra, hogy kezdjenek is valamit ezzel a YouTube-bal – de aztán vagy az erre szánt idő fogyott el, vagy nem tudták, mit kell még csinálni. Négy ilyet találtunk, különösen érdekes ezek közül a Buda Folk Band csatornája, hiszen a Buda Folk Band zenék napkelettől napnyugtáig... című playlist egy kiemelkedő ötlet arra, hogyan lehet egy jól eltalált témával kilépni a stúdióanyagok, koncertfelvételek és interjúk megszokott keretei közül.

Összesen tehát 18 olyan csatorna van, ahol nem rendezték el jól a videókat, és ezeknek csak a kisebbsége olyan, ahol legalább az látszik, hogy elindultak ezen az úton.

Ha egy csatorna jó, akkor általában nagyon jó

Érdekes viszont, hogy míg a Facebook esetében azt láttuk, hogy majdnem mindenki ott van, és a nagy többség a „nem túl izgalmas, de azért van valami” kategóriába tartozik, addig itt sajnos a túlnyomó többség az elvárhatónál jóval rosszabbul teljesít – ám másfelől a kisebbség, tehát a rendesen megcsinált 9 YouTube-csatorna nagyobb része ráadásul még példaszerűnek is mondható.

Ami még nem egészen: a Csík Zenekar csatornáján első ránézésre minden megvan, közelebbről viszont kicsit kevésnek és véletlenszerűnek tűnik a tartalma. A Cimbalibandnél hiányzik a kiemelt videó, és szintén kissé esetleges az elrendezés és a tartalom. A Meszecsinka csatornáján a lemezek vannak elrendezve, a többi egybeszórva (naplószerű videók hivatalos klipekkel és koncertfelvételekkel egy helyen).

Akikről pedig példát lehet venni: a stúdiófelvételek lemezenkénti összerendezése és a koncertek mellett a riportok adják a pluszt Lajkó Félixnél és a Góbénál. Ezek megvannak, és még ennél is több Palya Beánál (kommentárvideók), Szalóki Áginál (adventi filmsorozat) és a Söndörgőnél (videós turnénapló).

A megvizsgált 38 csatorna közül teljesen egyértelműen a Kerekes Bandé volt a legjobb. Nem a legújabb klip a vezető videó, hanem egy olyan, ami jól felvezeti az aktuális projektet. Minden kategóriának külön leírása van, legyen az a lemez ismertetése, vagy a „Rajongóknak / Just for FANS” gyűjteményhez ez: „És ezeket láttátok már? Werkfilmek, promóvideók, főzőshow, playbackelés és sok egyéb - nem feltétlenül zenével kapcsolatos - videó, amit szeretettel ajánlunk minden Kerekes Band figyelmébe. Pusztán azért, mert szerintünk vicces. :)” Sok az ide készült videós tartalom, rendesen összefogva (werkfilmek, #KerekesBand20 interjúk pályatársakkal stb.). Még azt is tudják, hogy nem kell feltétlenül egymás után pakolni az összes lemezt és az összes koncertet, hanem a sorrendjükkel is lehet jelezni a hallgatónak, hogy most éppen mi a legfontosabb történés a zenekarnál, hogyan érdemes ismerkedni velük.

Akik nem csak a magyar hallgatókra gondolnak

Közismert, hogy a nép- és világzene az egyik leginkább exportképes „műfaj”, éppen ezért különösen fontos lenne angolul is információkat közölni a videók mellett. Ehhez képest a 38-ból 7 előadó volt, aki ezt megtette: a Babra, a Meszecsinka, a Söndörgő (náluk például van angol felirat a lemezbeharangozó videón). A Kerekes Band már a címekbe is kiemeli az angol fordítást; Lajkó Félixnél a címek néha csak angolul vannak; a Napra a címek mellett néha még a szöveg fordítását is közli; mint ahogy Palya Bea is (bár nem mindig) – sőt, nála vannak videók, ahol francia kísérőszöveg is található.

Az „egzotikus” magyar szövegek fordítása mindenképpen jó ötlet; viszont nem ártana akár a dalokban megidézett hagyományokat, a megszólaló hangszereket is ismertetni, hiszen ezek is különlegességnek számítanak a külföldiek számára. Ezen a téren Palya Bea jár az élen: ha nem is minden videója alatt, de vannak részletes, többnyelvű leírások is a dalok mellé.

Amikor nem a zenénkre keresnek, de azt találják

Végül meg kell említeni azt is, hogy míg a Facebookon szinte csak azok találnak rá egy profilra, akik az adott zenekarra, énekesre kíváncsiak, addig a YouTube-on olyan keresések is egy zenei videóhoz vihetnek, amik nem direkt az előadóra vonatkoznak. Vannak, akik szinte iparszerűen arra mennek rá arra, hogy népszerű keresési témákhoz készítenek videókat, így szerezzenek (vagy térítsenek el) nézőket. Ez nem kizárólag, sőt, nem is elsősorban zenében van jelen, de ott is – különféle, néha a legalitás határán billegő praktikákat ismertet ez a roppant szórakoztató cikk.

Persze egy magát kicsit is öntörvényű művésznek gondoló előadó nem fog csak azért egy videót készíteni, mert a téma éppen most menő. De mondjuk a Despacito népszerűségét egy különleges videóban kihasználni – és legalább néhány, a világslágerre vonatkozó keresésből látogatókat szerezni – nem feltétlenül bűn, és hozhat olyan nézőket, akik korábban egyáltalán ne ismerték a feldolgozás készítőjét. Megtette ezt a Romengo, akik egy balmazújvárosi fiúval, Tóth Zolival vették fel a slágert (igaz, ez a videó a Facebookról terjedt el, annyira, hogy még a TV2-be is eljutott); de van egy egészen más típusú, citerás Despacito-újragondolás a blogon itt bemutatott ZitheRandomtól is.

De nincs szükség semmilyen hátsó szándékra: a nép- és világzene ugyebár univerzális témákat dolgoz fel, tehát mondjuk egy szerelem témájú keresés miért ne akadhatna rá a számos szerelmes népdal egyikére? Ennél specifikusabb az, hogy egyre jobban látszik, hogy az iskolában tanult dalokat, és/vagy a „szezonális” örökzöldeket egyre többen keresik az interneten (annyira, hogy már a Zeneszöveg.hu keresési toplistáján is megjelenik például a Mennyből az angyal). Mennyivel jobb lenne, ha ilyenkor egy rendes előadásba botlana az egyszeri szülő, mint egy teljesen véletlenszerű, ki tudja, milyen minőségű felvételre.

A „tavaszi szél” keresőkifejezésre megjelenő négy legnépszerűbb videó

Ennek a jelenségnek a másik oldala, hogy vannak felhasználók, akik szerelmes témájú videóikat vagy képösszeállításukat ehhez illő nép- vagy világzenei dallal festik alá. Itt leginkább a giccs veszélye fenyeget, finomabban fogalmazva: hogy az előadó egy olyan képösszeállítás mellé kerül, ami az ő ízlésétől, az általa képviselt világtól esztétikailag távol áll. Azonban sokkal vékonyabb jég a hazaszeretet témája, ami aztán politikai szélsőségekkel is érintkezhet, ha nem is feltétlenül – itt is hajlamosak egyes felhasználók népzenét használni aláfestésként.

Egy intő példa: Makám: A Don-kanyar felől

Különösen kirívó példa az ilyesmire a Makám A Don-kanyar felől című száma (a 2003-as Anzix lemezről, Dévényi Ádám énekel benne). Erre a videóra a legtöbben nyilvánvalóan nem a „Makám”, hanem a „Don-kanyar” keresőkifejezéssel találtak rá. A majdnem 350 ezer kattintás akár örvendetesnek is tűnhetne („nahát, ilyen sokan hallottak legalább egy dalt a magyar világzene egyik kiemelkedő zenekarától!”), egészen addig, amíg meg nem nézzük a kommenteket.

Nyilván a Don-kanyar nem „a szélsőjobboldali ügye”, ezzel együtt a kommentek között a világháborúban elhunyt vagy azt túlélt rokonok felemlegetése mellett számos olyat találunk, amiben zsidóznak, a német hadsereget dicsőítik, hajmeresztő történelmi teóriákat adnak elő, vagy halállal fenyegetik azt a nagyon kevés ismeretlent, aki a dislike gombot nyomta meg a videó alatt. Persze ettől még nem lesz „köze” a Makámnak a szélsőjobboldalhoz, de ettől még finoman szólva nem előnyös ez a zenekar számára.

Az pedig ennél kézzel foghatóbb, hogy legalábbis számomra (ez felhasználónként változhat) az ajánlott videók között mindössze egy Makám-dal szerepelt (az ugyanerről a lemezről származó Katona sirató – bár ez kétszer, egyszer Katona Sirato formában), viszont kettő az Egészséges Fejbőr skinhead-zenekartól, többségében pedig a Don-kanyar témájából válogatott az algoritmus. Vagyis a zenekar kontrolljának teljes hiányában azt a lehetőséget, amit a nyilvánvalóan más - művészi - célból írt szám és az azóta született technika egymásra találása hozott létre, nem sikerült kihasználni.