Ritmus és hang

Mindent tudni akarok!

2017. július 07. - celeblobbi

vera_1.jpgFotó: Réti Benedek

Varga Vera már gyerekként nyughatatlan volt és felnőttként is kifogyhatatlan energia és kíváncsiság jellemzi. A Babrából is ismert zenész, alig hogy lediplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, egy ösztöndíjjal négy hónapig Görögországban tanult. A görögországi út nem volt véletlen, ahogy semmi sem az Vera életében. A több részletben, Messengeren készült beszélgetésünk - amelyben nyakig merülünk az epiruszi kocsmák és kávéházak füstös, szenvedélyes és zenével teli világába -  ezt új kalandot igyekszik összefoglalni.

Lassan a végéhez közeledik a négy hónapos görögországi ösztöndíjad. Hogy kerültél Görögországba és miért pont oda akartál menni? 

Görögországról és a görög kultúráról keveset tudtam, habár a Balkán zenéjét már régóta hallgatom és néhány éve játszom, énekelem is. Görögország és a görög zene iránti érdeklődésemet – most már inkább szerelmemet – talán a véletlennek, vagy mondjuk úgy, hogy a sorsnak köszönhetem. Néhány éve voltam egy görög szigeten először, csak nyaralni. Korábban sosem láttam ehhez hasonló természetet, nem jártam még a Mediterráneumon azelőtt, és természetesen nagyon erős benyomást tett rám minden apró részlete, nem kevésbé a Mediterráneum embereinek temperamentuma, az akkor látott mindennapok idillje és a kultúra sokarcúsága. Otthon aztán a budapesti népzenész-világzenész társaság egyik (a legjobb) görög zenekara  is meghozta a kedvemet a zene megismeréséhez, majd a végső elhatározás akkor született meg bennem, amikor megismertem a görögök egyik nagy múltú és még ma is népszerű urbán-folk zenei stílusát, a rebetikot. Ebben az anatóliai, kis-ázsiai zenei tradíciók, a dél-európai, az olasz-spanyol zenei hagyományokkal és a görög szigeti és szárazföldi népzenei hagyományokkal egyaránt keverednek, de nem kevésbé hatott a rebetikora a későbbi évtizedekben Amerika zenéje és a modern populáris zenei műfajok – ennek a stílusnak az előadói és a dalok szerzői sokféle, de nagyon koherens kultúrákat tudtak egybegyúrni, amely a dallamokban, olykor a nyelvhasználatban és természetesen a játékstílusban, az előadói eszközkészletben jut kifejeződésre. Ez a zene és általánosságban a görögség teljes zenekultúrája rendkívül gazdag, a balkáni zenei stílusok szinte minden eleme megtalálható benne, ez földrajzilag és etnikailag is indokolt, és ez a zenei bőség számomra egyszerűen tökéletes egyveleget alkot a görögök életstílusával, az ország hangulatával, a görög nyelv szépségével. Úgy érzem, jól beleillek ebbe a világba, és mielőtt elhatároztam, hogy ideutazom - akárhogyan is -, pontosan ez volt az érzésem. Végeredményben a legerősebben ez az intuíció befolyásolt és dolgozott bennem, és örülök, hogy engedtem neki.

Az ösztöndíjad alatt mit tanultál és hol?

Görögország Epirusz régiójában, egy Arta nevű rendkívül szép városkában van az egyetem, ahol az ösztöndíjamat töltöttem. Az intézmény neve Technological Educational Institute of Epirus, melynek az artai népzenei tanszéke mellett több egyéb, nem zenei tanszéke is van Artaban és a szomszéd városban, Epirusz központjában, Ioanninában. Az elsődleges célom az volt, hogy a tradicionális (paradosiaki) és populáris, de népzenei gyökerű (laiki) zenékkel ismerkedjek meg mélyebben, és a zeneakadémiai főtárgyamhoz igazodva az éneklést választottam, mint gyakorlati fő tárgyat. Végül a régió nagyon speciális énekstílusát, az ipiroszi dialektus zenéjét tanultam főképp egy számomra különösen hiteles és nagy tudású énekes-tanár, Andreas Karakotas segítségével. A tanulmányaim szinte egészét a gyakorlat tette ki, mely több zenekari gyakorlatot és önálló kezdeményezéseket jelent, de részt vettem elméleti kurzusokon is, mint helytörténet, a tradicionális és városi zene esztétikája vagy a rebetiko története. 

De az emberek figyeltek és felfigyeltek rám, mindenki segített, ahogy tudott, mert nagyra értékelték azt, hogy a zenéjüket és a nyelvüket szeretném megtanulni.

A Facebook posztjaid a blogod és a Flickr profilod alapján azt lehet látni, hogy Görögországban nagyon pezsgő zenei közeg vesz körül a kávéházaktól a kisebb-nagyobb fesztiválokig, koncertekig. Ennek a szcénának Te is egyre inkább aktív tagjává váltál. Hogy kerültél közel ehhez a színtérhez?

Úgy érzem, most nincs miért szégyenlősködnöm vagy szerénykednem: büszke vagyok a munkára, amit itt végeztem – végeredményben szó szerint éjjel és nappal. Az éjjel a kafe amané és/vagy a próbáké, a nappal meg a tanulásé volt leginkább. Nem spóroltam az energiáimmal, mindenhol ott voltam, ahol történt valami, utaztam, figyeltem, hallgattam, kommunikáltam, ahogy tudtam – itt kézzel-lábbal is jól lehet, sőt. Négy hónap alatt szinte mindenkit megismertem, aki valamilyen módon kapcsolatban áll a zenével. Nem csak Artaban, hanem Thessalonikiben is sok zenészt megismertem. A két legfontosabb lépésnek azt érzem, hogy elkezdtem megtanulni és megérteni a görögöt, valamint, hogy részt mertem venni a zenélésekben már kezdettől fogva, habár nehéz volt legyőzni magamban a maximalistát és úgy megnyilvánulni, hogy tudom és tudtam, még messze vagyok az „igazságtól”. De az emberek figyeltek és felfigyeltek rám, mindenki segített, ahogy tudott, mert nagyra értékelték azt, hogy a zenéjüket és a nyelvüket szeretném megtanulni és azt mondhatom, hogy végül sikerült is némiképp közel kerülnöm a görög stílushoz – zenében és az életben egyaránt; könnyedén beilleszkedtem a társaságokba, úgy érzem, hogy központi tagja lettem a zenészkörnek, mert az akartam lenni. Külön szerencse, hogy remek tanárokra találtam itt, akiknek a komolyabb koncerteken való fellépéseket köszönhetem, melyeket mind rengeteg munka előzött meg – tanulságos, nehéz és igen fárasztó, de különösen örömteli és emlékezetes munka.

Voltál amatőr színjátszó, bőgőztél vonós zenekarban, énekeltél a Dejszenben, jelenlegi zenekarod az egyre népszerűbb, délszláv zenében utazó Babra és mielőtt elmentél Görögországba egy alkalmi együttessel egy teljes rebetiko koncertet adtál. Nyughatatlannak tűnsz, mindig új ajtókat nyitogatsz, ismeretlen irányokba indulsz. Honnan van erre energiád?

Mindig kíváncsi voltam, gyerekként többször világgá is mentem, hogy felfedezzem, mi van a szomszédos domb túloldalán – képzelőerőnek sosem voltam híján. Mindig is nehezen döntöttem, mert mindig mindent akartam tudni! Azt éreztem és még ma is úgy érzem, hogy nem tehetem meg azt, hogy ne keressek-kutassak mindenfelé, de az idő néha olyan gyorsan folyik. Tudom, hogy ha igazán elhatározok valamit, akkor többé-kevésbé meg is valósítom, de a lényeg, hogy az úton biztosan elindulok. Ebből a tudatból és elszántságból veszem az energiát – abból is, hogy ha sikert érek el, de abból, ha kudarcba fullad a tervem és alapvetően abból, hogy nagyon szeretem mindazt, amit tanulok és csinálok és azokat az embereket, akik mindebben körülvesznek. A siker és a kudarc is továbblépésre késztet, és remélem, ezt az erőt fel tudom használni arra, hogy megtaláljam azokat a dolgokat, amikben igazán jó tudok lenni, amelyekben egyedi, önazonos, őszinte és mások számára is értékes (ön)kifejezési formára találok. Minden, amit eddig tanultam, segíti, építi egymást, a színjátszástól az elutazásomig és ittlétemig, amely most még több ajtót nyit ki előttem.

Más ars poeticája van ennek a világnak: habár a reggel szép, az éjszaka annál sokkal értékesebb, hogy elveszítsük, ezért éjjel élünk.

Milyen a görög zenei - és életstílus?

Feltételezhetően mindenkinek mást vérmérséklettől és érdeklődéstől függően, de abban biztos vagyok, hogy aki belekeveredik, arra nagy hatással van. Nekem egyszerre jelenti a kiegyensúlyozottságot, összhangot, nyugalmat és az elevenséget, játékosságot és szenvedélyességet. Itt a reggel és az éjszaka megfordul, de nem csak a nappali forróság miatt. Más ars poeticája van ennek a világnak: habár a reggel szép, az éjszaka annál sokkal értékesebb, hogy elveszítsük, ezért éjjel élünk. Jókedv és idill terül el szépen, könnyedén mint egy puha, illatos paplan; a problémákra adott reakciók itt egész mások, mint máshol: mosolygunk egymásra és lassan élünk. A problémákat jobb semmiségként kezelni, mint idegeskedni rajtuk; megisszuk a kávécskánkat a cigarettafüsttől matt napsütésben.

35564449482_197269c235_k.jpgFotó: Varga Veronika

Nehéz egy általános görög zenei stílusról beszélni, hiszen hasonlóan a magyar népzenéhez, a görög zenének is rengeteg stílusa, megszólalási formája és zeneileg elkülönülő területe létezik. Műfajoktól függetlenül, illetve, ha nem csak a tradicionális zenére hegyezzük ki a dolgot, azt hiszem, egy intenzív könnyedségről, átélésről, életerőről és kontinuitásról tudnék beszélni. A hagyomány szónak itt nem csak a népzenékkel kapcsolatosan van értelme: ugyanúgy van hagyománya és egyénisége a populáris zenéknek, kevésbé jellemzi a nyugatias zenei mentalitás. Jobban ragaszkodnak mindahhoz a hangzáshoz és zenei megoldáshoz, ami meghatározza, ami definiálja, egyedivé teszi a görög zenei nyelvet. Alapvetően, mint ahogy a Balkánon is megfigyelhető, szorosabban kötődik még a modern pop zene is a saját tradicionális zenei kultúrához, legyen szó éneklési stílusról vagy hangszerelésről, de a klasszikus avagy tradicionális hangszerek modern eszközökkel imitált megszólalásról is lehetne szót ejteni. Sok szemszögből értelmezhető az, amit hallunk, sőt, az is kérdéses, mi az, amit hallunk: görög, albán, török, makedón vagy vlach zene? A zene mindennapi megnyilvánulásaiban azonban ez egy felesleges kérdés, inkább csak a zenészeket vagy a zenetudósokat érinti. A hétköznapi élet zenéje a kedv, az alapállapot, a világra, az emberekre adott reakciók egyszerű kifejeződése. A nyugat-európai alaptermészetből már eltűnt ez a mindennapos, letisztult és természetes használata a zenének, az éneklésnek. Ez a szokás már csak a Mediterráneum és a Balkán emberének konoksága. 

A napokban jött ki a WMCE júliusi TOP 20-as listája, rajta Dimitris Mystakidis, Amerika című új albumával. Ha jól tudom Mystakidis a tanárod és játszottatok is együtt. Idehaza méltatlanul kevesen ismerik a kortárs görög zene egyik legfontosabb szereplőjét. Bemutatnád?

Sajnos csak a tanév utolsó egy hónapjában kerültem Dimitris Mystakidissel közvetlen kapcsolatba. Egyik este véletlenül egy asztalnál vacsoráztunk, beszélgettünk, aztán egyszer csak felajánlotta, hogy énekelhetek az év végi artai koncertjükön, ha szeretnék. Természetesen nem sokat gondolkodtam a válaszon. Korábban viszont még nem hallott engem énekelni, ezért nagyon meglepett a „könnyelműsége”. Azt gondoltam, hogy udvariasságból kínálja fel a lehetőséget nekem, mint külföldi diáknak, ráadásul kiderült, hogy vannak közös zenészbarátaink Budapesten. A tanítványait faggattam, mit gondolnak erről a hirtelen jött ötletről. Mindenki megnyugtatott, hogy Mystakidis a legegyenesebb, legőszintébb és legerélyesebb tanár, akit ismernek, nem szokott udvariaskodni – ezt végül én is megtapasztaltam. A koncertet megelőző egy hónapban minden héten külön próbált velem, nagyon sokat segített a „rebetiko-hang” megtalálásában. Zeneisége és tudatossága bámulatos, tanárként tényleg nagyon szigorú, nem kíméli a diákjait, de nem is pazarolja az időt. Hiteles, tapasztalt, éleslátású zenész és tanár. A jelenlegi zenekarában egyébként az egykori tanítványaival játszik együtt, akik szintén sokoldalúak és nagyon képzett, erőteljes zenészek.

A rebetiko egy olyan zene, amely – főképp a kezdetekben – az underground városi kultúra, a társadalom kevésbé normakövető és betagozódó tagjainak kifejezőeszköze volt. Megjelenési helye és élettere a kocsmák, a kávézók világa, alapvetően még ma is, ahol nem nézik és nem nézik le, hogy ki vagy és honnan jöttél, ha része tudsz lenni a közösségnek, ha egy nyelvet beszélsz vele.

Mi az a „rebetiko-hang”?

Nagyon sok képviselője van a rebetiko stílusnak Görögországban, de nem kell feltétlenül professzionális zenészekre gondolni, sőt. A rebetiko egy olyan zene, amely – főképp a kezdetekben – az underground városi kultúra, a társadalom kevésbé normakövető és betagozódó tagjainak kifejezőeszköze volt. Megjelenési helye és élettere a kocsmák, a kávézók világa, alapvetően még ma is, ahol nem nézik és nem nézik le, hogy ki vagy és honnan jöttél, ha része tudsz lenni a közösségnek, ha egy nyelvet beszélsz vele. Sokféle zenéből, sokféle kultúrából táplálkozott ez a zene, és emiatt nagyon változatos megszólalási módjai ismeretesek. Alapvetően több repertoár létezik a stíluson belül, ami főképp időbeli fejlődés következményeként fogható fel. Gyakran megfigyeltem, hogy egy-egy társaságnak vagy egy-egy személynek mik a dalai, mi az, amit minden alkalommal és mindig ugyanolyan átéléssel énekelnek vagy játszanak. Egy-egy rebetiko éjszakán több száz dal megszólalt, mindenki szóhoz jutott, mindenki hozzátett valamit az egészhez. Sokszor a reggeli fények tudták csak hazazavarni az embereket a kávézóból, de nem az alkohol volt az, ami ott tartotta őket, együtt, bensőséges hangulatban, hanem a zene, a dalok, egymás megbecsülése és a jó társaság energiája. Ennek megfelelően sokféle hangja van ennek a zenének, ami, véleményem szerint az életben maradásának és népszerűségének egyik magyarázata. Nem attól lesz jó, ha egy professzionális előadó zeneileg tökéletes produktumaként szólal meg, sokkal fontosabb az, hogy a dalok mondanivalóját képesek legyünk kifejezni és közvetíteni, hogy a zenét megtöltsük a saját érzelmeinkkel a társaságunk és a magunk szórakoztatására. A rebetiko-hang tehát valami személyes, egyéni, érzelmes és energikus megszólalási mód, amely az élő zene kifejezőeszközeinek minden színét megmutatja. 

Amit hazahozol Görögországból, azt beépíted a Babra repertoárjába, vagy ez egy külön projekt lesz?

A Görögországból hozott életérzést és hangulatot mindenképp szeretném beolvasztani az együttes zenéjébe és életébe, mert úgy érzem, képes vagyok megtartani magamban az esszenciáját annak a rengeteg érzelmi és zenei impressziónak, ami a négy hónap alatt percről percre ért. Szeretnék a Babrán kívül is foglalkozni a görög zenével, hiszen a Babra repertoárjához nem tartozik hozzá a görög zene – két zenei világról van szó, amit nem tudunk és nem is szeretnénk ötvözni. Más zenei anyaggal dolgozunk, más megszólalásban, más célokkal és más okokkal. Nagyon szeretnék részese lenni idővel a görögországi zenei életnek is, amelyben sokat fognak segíteni az itt kialakult kapcsolatok és barátságok, és az ezidő alatt elsajátított minimális, de különböző tereptapasztalatokkal megalapozott zenei tudás. 

Artában meglátogatott két barátnőd és zenésztársad Sasvári Bori és Bolyki Sára. Különböző helyeken spontán énekeltetek, összecsúszott a magyar és a görög hagyomány. Hogy reagáltak a helyiek a magyar népdalokra?

A lányok nagyon hamar beolvadtak a társaságba, jól reagáltak a rezgésekre, ezért ez visszafelé is megtörtént. Korábban már mutattam, énekeltem dalokat néhány görög zenész barátomnak, de most, hogy hárman voltunk, sokkal inkább meg tudtuk szólaltatni a magyar népzenét akár autentikus, akár sajátos, improvizatív formában – ezt főleg nagyon élveztük. Sok kérdést kaptunk, a zenészek kíváncsiak lettek, legtöbben nagyon érdekesnek és nagyon szépnek találták a dalokat, amiket énekeltünk, de tudni kell, hogy az ő fülüknek nagyon ismeretlen és nagyon más a magyar népzene hangzása, és időre van szükségük, hogy értelmezni, dekódolni tudják valamelyest, amit hallanak – és a szöveg, a nyelv hangzásáról még nem is beszéltem.

Valóban spontán éneklések voltak ezek, az utcán, kávézóban, a tó mellett a faágon lógva, otthon, reggel, éjjel, a tengerben, mindenhol énekeltünk. Egyszerűen úgy éreztem, hogy sokkal természetesebben és fesztelenebbül tudunk bánni a dalokkal, mint máskor.

Természetesen bevontuk a görög zenészeket, tanítottunk néhány egyszerűbb dallamot, és több alkalommal megesett, hogy együtt játszottunk és énekeltünk, például moldvai dalokat. Sáráék érkezése még jobban felélénkítette az amúgy is örökmozgó társaságot és az ébrenlét óráiban végtelen zenei eszmecserékkel, zenehallgatással, játékkal, egymás tanítgatásával folyt át a nappal az éjszakába. A lényeg semmiképp sem egy nyilvános előadás létrehozása volt, hanem az, hogy görög és magyar zenei gondolkodás, a zene és az emberek érzelemvilága és természete közös nevezőre találjon, hogy hassunk egymásra, hogy tanuljunk egymástól. Végül aztán a hab a tortán, hogy egy aprócska ioanninai kávézóban léptünk fel a lányokkal és Réti Benedekkel, ahol a rövid koncertünk a capella magyar és horvát dalokból és harmonikakísérettel megszólaló erdélyi magyar, szerb és makedón dallamokból épült fel.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://ritmuseshang.blog.hu/api/trackback/id/tr1012643255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.